A Bükki Füvészmester és Népgyógyászati Egyesület honlapja

Aranyvessző

AranyvesszőAranyvesszőfű
(Solidago gigantea)
(Solidago canadensis)

Eredet, botanikai leírás

Aranyos rutának, aranyos istápfűnek hívja a népnyelv. Magasra, akár másfél-két méterre is megnő, karcsú szárán aranyszínű virág ringatózik, ezért kertekbe, parkokba is szívesen ültetik. Gyuri bácsi gyógynövény kertjébe is telepítettünk néhány tövet.
A magas- és a kanadai aranyvessző egyaránt gyógynövények, a fészekvirágzatúak (Asteraceae) családjába tartoznak. Észak-Amerikából származó, kezdetben dísznövényként termesztett, majd kivadult, évelő növények, amelyek gyöktörzseikkel telelnek át. Szárleveleik különböző mértékben fűrészes szélűek, szórt állásúak, molyhosak.
A kanadai aranyvessző szára szőrözött. Ritkábban gyűjtjük a hazánkban őshonos közönséges (erdei) aranyvesszőt (Solidagio virgaurea L.), amely alacsonyabb termetű (60-100 cm) és hatóanyag tartalma nem ér fel a kanadaiéval.

Aranyvessz3Hatóanyagai

Az aranyvessző fajok többek között flavonoidokat, cserzőanyagot, szaponinokat, illóolajat, szerves savakat, inulint, kumarint és nyálkaanyagokat tartalmaznak.

Története

Évszázadok óta ismert és használt növény, melynek kiváló tulajdonságait a legújabb tudományos eredmények is alátámasztják. Sebhegesztő és vízhajtó hatásáról az 1600-as évekből van az első leírás. Az indiánok a mérgező alkaloidák (csörgőkígyó méreg) ellenszereként használták. Ma leginkább vese- és májbetegségekre és megelőzésükre ajánljuk.

Gyűjtése 

A virágzás kezdetétől,  júliustól nyár végéig gyűjtjük a leveles hajtás felső, maximum 40 cm-es részét (Solidaginis herba). 4 kg friss herbából kapunk 1 kg száraz drogot.

 

 

 

Kivonat Lopes-Szabó Zsuzsa: A bükki füvesember nyomában című könyvéből