2015.08.25.
Iskola okán, gyerekekről
Szeptemberben kicsit talán többet törődünk a gyerekekkel, hiszen be kell vásárolni az iskolaszereket, megnézni, mit nőtt ki a nyáron, csillapítani az első iskolai napok izgalmát.
A gyereknevelést a legjobb tudásunk szerint, de sokszor a sötétben tapogatózva végezzük. Eredményt pedig csak úgy jó 20 év múlva látunk, mikor beérik – vagy nem – munkánk gyümölcse.
Beszélni, járni, mi tanítjuk. Értékrendjét mi alakítjuk.
Kötelességeink és jogaink egyaránt vannak.
Jogunk van a tisztelethez, a megfelelő, minket nem sértő bánásmódhoz.
Jogunkban áll megkövetelni a rendet. Jogunk van betartatni a család és a társadalom szabályait. Nincs jogunk bántalmazni, sem megalázni a tőlünk függőeket. Nincs jogunk hazudni, félelmet kelteni és manipulálni.
Kötelességünk legjobb tudásunk szerint átadni mindazt az ismeretet, amit mi is megkaptunk szüleinktől. Kötelességünk megadni mindent gyerekeinknek, ami rendelkezésünkre áll, legyen az anyagi vagy erkölcsi dolog. Kötelességünk gondoskodni szükségleteikről, akár érzelmi, akár dologi értelemben. Nem kötelességünk erőnkön felül támogatni őket akkor, ha saját hibájukból kerültek lehetetlen helyzetbe?
De: jogunk és egyben kötelességünk szeretni őket, amennyire csak tőlünk telik!
Lopes-Szabó Zsuzsa
fitoterapeuta, gyógynövényszakértő