Az IDŐ

Egyre többet foglalkoztat a gondolat, múlt, jelen, jövendő vajon hogyan kapcsolódnak össze, hogyan sétálunk át mi, emberek a hosszú múltból a röpke jelenen át a ködbe vesző jövőbe? Hol van a határ, a pillanat megfoghatatlan töredéke, amikor a múltból jelen lesz? Majd a jelenből múlt?

Az idő

Különösen azóta, mióta a közelmúltban láttam egy filmecskét Albert Einsteinről, akinek a relativitás elméletéből kb. annyit értek (egy spániel szintjén), hogy az idő nem egyformán telik annak, aki egy vonaton utazik, és annak, aki a peronon áll. De az idő elcsepeg mindenképp. Ha a régi fotókat nézzük, elámulunk, mennyit változtunk, milyen fiatalok voltak a szüleink, vagy milyen kicsik a gyerekeink.

A tavalyi év elvette tőlünk kedves költőmet, Kányádi Sándort, aki az időről ezt írja:

Érzem az időt, tapinthatóan,
a pillanat molekuláit;
mi eddig előttem járt,
mostantól múltammá válik,

mögém kerül és nő sötéten
bölcsőmig visszavékonyodva,
s már nem is énrám emlékeztet,
hanem valami Donkihótra.

Mégis azt gondolom, nem számítanak az évek, nem számít a naptár, a számok. Az számít, ami bennünk van, arra kell vigyázni, hogy az ne romoljon együtt a testtel.

Mert aki megérti és elfogadja az újabb nemzedékeket, az fiatal. Aki nem szörnyülködik azon, hogy folyton a telefonjukat babrálják és lyukas nadrágban járnak, az fiatal. Aki bölcsen tudomásul veszi, hogy ma más idők járnak, mint 20-30-40 éve, amikor még nem volt okostelefon, és az internet sem hálózta be életünket, az fiatal. Aki nem ítélkezik, nem panaszkodik, és nem méltatlankodik folyton-folyvást, az fiatal. Aki nem gondolja, hogy azelőtt jobb volt a világ, az fiatal, akárhány éves is. És az marad élete végéig.

Nagyon boldog új évet, jó egészséget kívánunk az új esztendőre. 2019 őrizze meg összes jó tulajdonságukat, kíváncsiságukat, nyitottságukat, együttérzésüket, toleranciájukat – vagyis fiatalságukat.


Lopes-Szabó ZsuzsaLopes-Szabó Zsuzsa
fitoterapeuta, gyógynövényszakértő