Gyógynövénytúráink titkai – Interjú Franczia Veronikával

Franczia VeronikaFranczia Veronikával, egy lelkes túrázónkkal beszélgettünk, aki 2015-ben járt Bükkszentkereszten, egy háromnapos gyógynövényismereti túrán.  A gyógynövényekhez egy 13 évvel ezelőtti daganatos betegség után fordult, ami teljesen átalakította a gondolkodását.  Jelenleg kozmetikusként dolgozik, csak natúr és bio alapanyagokat használ, az életében pedig ugyanúgy ezt a minőséget keresi: keresi a gyógynövények változatos felhasználási lehetőségét, nem szed gyógyszert, az egészséges táplálkozást követi, és odafigyel a testi-lelki összhangra. 

Kérem, meséljen magáról pár szót!

Eredetileg idegenforgalmi főiskolán diplomáztam, és dolgoztam a szakmámban is, de amikor kiderült a betegségem, teljes életmódváltás következett. Elkezdtem bioételeket enni, jógáztam, és elővettem a korábban megszerzett – de addig nem használt – kozmetikus végzettségemet is, hogy biokozmetikával foglalkozzak, ami jobban illeszkedett az új életemhez.

Mi vonzotta a 3 napos bükkszentkereszti gyógynövénytúrára?

Hozzám nagyon közel áll az a szemlélet, hogyha megbetegszünk, akkor gyógynövényekkel gyógyítsuk magunkat, és ne gyógyszereket kapdossunk be. A betegségek megelőzését is nagyon fontosnak tartom, és gyógynövények erre jól használhatóak. Bár biokozmetikusként már rendelkeztem gyógynövényes tudással, hiszen a kezelésekhez használom a gyógynövényeket, de szerettem volna bővíteni az ismereteimet.

Honnan hallott a túráról?

Egy fodrász kolléganőm hívott el, aki a gyógynövények megszállottja: rengeteget kísérletezik különféle saját készítésű gyógynövényes samponokkal, pakolásokkal. Már régóta tervezgettük, hogy el kéne menni, hiszen minél többet meg akartunk tudni a gyógynövényekről, mellesleg pedig úgy gondoltuk, hogy egy kisebb nyaralásnak is megteszi majd ez a 3 nap a Bükkben.

Valóban így történt?

Abszolút! Nagyon jól éreztük magunkat, teljesen feltöltődtünk. Rengeteget tanultunk a gyógynövényekről, Gyuri bácsitól, és a túravezetőinktől, Márktól, Attilától. Csodás hely a Bükk, ráadásul igazi, napsütéses kirándulóidő volt, amikor mentünk. Bükkszentkereszten még nem voltam korábban, pedig gyönyörű hely. Hárman mentünk, nagyon jó kis csapatot alkottunk, és a csoport többi tagjával is hamar összebarátkoztunk. Én úgy tartom, sosem véletlen, hogy kikkel találkozunk, a sors mindig azokat hozza elénk, akikre éppen szükségünk van.
Levendulák közt

Milyen volt a csoport?

A hasonló érdeklődés kötött össze minket. A nők mindig többen vannak az ilyen típusú rendezvényeken, ez most is így volt, de azért férfiak is akadtak bőven. Életkorban nagyon vegyes összetételű volt a túracsoport, huszonévesek és idősek is voltak. Baráti társaságok, családok, párok egyaránt eljöttek. Tipikus volt az is, hogy egy ötvenes szülő magával hozza a huszonéves gyerekét. Az idősebbek általában már sokat tudtak a gyógynövényekről, de még mindig tanulni akartak. De mindnyájunkban ez a tanulásvágy dolgozott: nyitott, lelkes, természetszerető embereket ismertem meg, akik – hozzám hasonlóan – azért jöttek, hogy ismereteket szerezzenek, és mindazt a tudást, amit Gyuri bácsitól kapnak, át tudják ültetni a hétköznapjaikba.

Ismerte korábban Gyuri bácsit?

Videókat már láttam róla korábban, és a Bank utcai boltban is jártam már teákért, de személyesen most találkoztam vele először. A túrán úgy tapasztaltam, hogy nem csak egy testileg-szellemileg aktív, nagy tudású ember, de kedves, barátságos személyiség is. Bármit kérdezhettünk tőle. Nagy élmény volt vele találkozni, nagyon tetszik, ahogy ő él, szeretném én is megvalósítani az életemben, hogy ha bármilyen betegség előfordul a családomban, pontosan tudjam, melyik gyógyteához kell nyúlni. Az a tapasztalatom, hogy egyre több ember nyitott a gyógynövényekre, nem akarunk minden köhintésre gyógyszerek után kapkodni.

Mi volt a benyomása a túravezetőkről?

Lakatos Márk volt a túravezetőnk, és az elméleti oktatást is ő tartotta. Márk nagyon felkészült, tapasztalt szakember, sugárzik belőle a gyógynövények és a tanítás szeretete. Nagyon átfogó ismeretekkel rendelkezik, mindenre tudta a választ. A szárazabb, elméleti ismereteket aranyos sztorikkal szakította meg, hogy ne lankadjon a figyelmünk. Az, hogy ennyire jól éreztük magunkat, jórészt neki köszönhető. A mi kis hármas csapatunk végig összedolgozott, minden növénynek szenteltünk egy oldalt a gyógynövényes füzetünkben: én fotóztam, a fodrász ismerősöm jegyzetelt, és egy-egy (Márk által engedélyezett) kis növénydarabot is beragasztottunk az adott oldalra. Attilával, a másik túravezetővel jóval kevesebbet találkoztunk, de őt is nagyon felkészültnek és szimpatikusnak találtuk.

Mi volt a legnagyobb élménye?

Hú, nehéz így kiragadni pillanatokat, mert az egész háromnapos túra óriási élmény volt! Rengeteget tanultunk Gyuri bácsitól, Márk belopta magát a szívünkbe, gyönyörű környezetben kirándultunk, nagyokat aludtunk, és minden reggel vártuk, hogy milyen új dolgok történnek majd velünk!
Nagyon élveztem, hogy a harmadik nap már felismertem a növényeket, meg tudtam különböztetni egymástól pl. a közönséges galajt és a tejoltó galajt. A leginkább emlékezetes pillanat pedig az volt számomra, amikor a második nap egy olyan, sűrű, erdős részen, ahol csak a lombok között szűrődött be a fény, Márk azt mondta, hogy öleljünk meg egy fát. Tíz percig csönd borult ránk, elmélyedtünk a gondolatainkban. Nagyon nyugodt, békés érzés volt: én arra gondoltam közben, hogy pozitív energia áramlik a testembe a fa törzsén keresztül.

Franczia Veronika a levendulák közöttMásnak ajánlaná-e a gyógynövénytúrát?

Abszolút, sőt, a vendégeimnek már ajánlottam is!