Dió

Kapható a Györgytea webáruházban

Diófalevél tea

Közönséges dió
(Juglans regia)

A diófa egyike azoknak az értékes növényeknek, amelynek minden részét hasznosítjuk. Nem csupán a termése és a fája hasznos, hanem a levele is. Forrázatát külsőleg bőrkiütések, kelések, fagyások borogatására, aranyérbántalmakban ülőfürdőként, torokgyulladás ellen pedig gargarizálónak használják. Bőrkiütések ellen fürdőket is készítenek a diólevélből. Ajánlják borogatóként szemgyulladás és hályogképződés ellen is. Teáját gyomor-bélhurut, magas vérnyomás, bélférgek ellen, továbbá vértisztítónak, étvágyjavítónak isszák.
(Rápóti Jenő — Romváry Vilmos: Gyógyító növények)

Elkészítés

Egy csapott evőkanál (3 g) teafüvet 2,5 dl vízzel forrázzon le, 15 perc után szűrje le. Ne használjon fémszűrőt.

Felhasználása

Külsőleg nőgyógyászati problémákra (fehérfolyás, méhgyulladás), ekcémára, tejallergiára, korpára és hajhullásra, visszérsebekre, szemhéj duzzanatra, mandulagyulladásra és fekélyes sebekre használják. Angliában fejtetű és atka ellen használták megelőzésre.

Kéz- és lábizzadásra, rovarcsípésre, napszúrásra, bőrgyulladásra, égési sebekre és kiütésekre jó még. A diólevél fürdő simává és rugalmassá teszi a bőrt, csökkenti a viszketést.

Gyógyítja a diabéteszes lábon keletkezett fekélyeket, sebeket. A cukorbetegség egyik szövődménye a fekélyes láb, melynek oka a keringési zavar, az elégtelen vérellátás. Súlyos fekély esetén sajnos gyakran előfordul cukorbetegeknél a láb amputációja. Ez elkerülhető, ha a kialakult sebet diólevéllel kezelik, mert a diólevéltea gyógyítja a diabéteszes lábon keletkezett fekélyeket, sebeket. Mosogassák a fekélyes lábat térdtől lefelé diólevélből készült jó erős teával, illetve dörzsöljék bele a bőrbe. Egy másik módszerrel is hatékonyan gyógyítható a fekély: a leforrázott diólevelet tegyék a nyílt sebre. Napi 3-4-szeri kezelés már egypár héten belül látványos eredményt hoz.

Orrpolip esetén az orrba felszívott diólevél tea hatásos.

A szem külső mosogatása a diólevél teájával oldja a szemfenéken lerakódott plakkokat, javítja a látást.

Ellenjavallat

Terhesség, szoptatás alatt, valamint gyermekeknek 12 éves kor alatt nem ajánlott. Erős vérhígító szedése mellett fogyasztása nem ajánlott.

Kivonat Lopes-Szabó Zsuzsa: A bükki füvesember nyomában című könyvéből

Galéria

A balkáni eredetű közönséges dió a diófafélék (Juglandaceae) család tagja, a közismert gyümölcséért termesztett, impozáns méretű, akár 20 m magasra is megnövő fa. Könnyen felismerhető a sima, világos kérgéről és a levélszáron ülő 5-9 nagy méretű leveléről. Gyümölcsét, a diót zöld burok veszi körül. A mérsékelt égöv alatt mindenhol termesztik termése és olaja miatt.

A népi gyógyászat korábban felhasználta a szárított termésburkot, és a diótöréskor nyert, a termésben található közfalat, amelyekből főzet készült.

Gyógynövényként a zöld burkot, sőt magát a termést is használják, gyógyteát azonban a levélből készítünk. A diólevelet június végétől augusztusig gyűjtjük, olyankor, mikor már szép sötétzöld a színe, de még nem jelennek meg rajta a rozsdafoltok. A leszedett, ép, nem foltos leveleket megszárítjuk, összevágjuk, szellős, száraz helyen tároljuk. 4-5 kg friss levélkéből lesz 1 kg száraz drog.

A teljesen kifejlődött, megvastagodott szövetű, a szárról lefosztott szárított levélkéi adják a drogot (Juglandis folium), amely többek között juglont, hidrojuglont, cseranyagokat, flavonoidokat, illóolajat tartalmaz.

A dió termésében számos vitamin és ásványi só található: magnézium, foszfor, vas, kalcium, cink, B9-, B6-, E- és A-vitamin.

,,A dió a magyarok szent fája, számos magyar legendában szerepel. A bölcsesség, az erő szimbóluma, termésének alakja miatt a kozmosz és az emberi agy jelképe. Levelei növekedésgátló vegyületeket építenek fel, ezeket az eső lemossa a talajra. Így gondoskodnak a diófák arról, hogy lombkoronájuk alatt ne nőjenek, szaporodjanak saját gyermekeik. “ (Jéki László: A bölcs diótól a pesto mártásig)

Valóban, a diófa alatt nem nő meg más növény: a levelek lehullásakor felszabaduló juglon több hónapig marad a talajban, mielőtt elbomlik, mérgező más növényekre.