Citromfű

Citromfű

(Melissa officinalis)

Gyógyhatásai

Elsősorban idegerősítő és nyugtató hatásáról ismert. Alvási zavarokra, kezdődő depresszióra, idegnyugtatásra, ideges eredetű szívpanaszokra használjuk. Serkenti a máj működését, emésztésjavító, puffadásgátló. Izzasztó hatása is van. Szabályozza a pajzsmirigy működését és csökkenti a túlműködésből adódó idegességet. Menstruáció előtti idegfeszültség csökkentésére is alkalmas.

A benne található polifenolok antivirális tulajdonságúak, segítik az ajakherpesz gyógyulását, és felére csökkentik a vírusfertőzés kiújulásának gyakoriságát.

Elkészítés

Egy csapott evőkanál (3 g) teafüvet 2,5 dl vízzel forrázzon le, 15 perc után szűrje le. Ne használjon fémszűrőt.

Felhasználása belsőleg

Idegnyugtatásra, depresszióra naponta 1-3 csészével ihatnak belőle étkezések között. Ízesítés nélkül fogyasztandó. Görcsös, ideges hányás esetén apránként elkortyolgatva kell egy csészével meginni belőle. Vízhajtásra reggel éhgyomorra egy csészével igyunk.
Megfázás, influenza esetén izzasztásra használható, ágyban fekve, forrón kell ilyenkor meginni belőle legalább két csészével egymás után. Emésztésjavításra étkezés előtt fogyasszanak belőle egy csészényit. Ha alvásproblémákra isszuk, este, lefekvés előtt tanácsos egy langyos csésze teát elkortyolgatnunk.
Napi egy-három csészével korlátlan ideig iható.

Gyermekeknek 1 éves kortól hígítva adható (egy teáskanál teafű 2,5 dl vízhez).

Felhasználása külsőleg

Sebfertőtlenítésre, övsömörre, daganatokra, zúzódásra, reumatikus fájdalomra bedörzsölőként használjuk a teáját.

Citromfű

Virágzó citromfű

Citromfű levél

A mentához hasonló alakú, illatos levelű citromfű fűszer- és gyógynövényként egyaránt ismert. Népi neve (mézfű) aromadús voltára, kellemes ízére, egyben a latin névben szereplő melissa (méz) szóra utal. A melissa görögül azt jelenti „méh” és valóban, Vergilius óta tudjuk, hogy van a citromfűnek dolga a méhekkel: a méhészek gyakran dörzsölik be a kaptár oldalát citromfűvel, hogy a kirajzásra készülő méheket maradásra bírják.

A citromfű Dél-Európában, a Mediterráneum keleti részében honos, lágy szárú, 40-80 cm magas, az ajakosok (Lamiaceae) családjába tartozó évelő növény. Szárai elágazók, levelei keresztben átellenesek, fogazott szélűek, kellemes illatúak. Termesztett növény, hazánkban helyenként kivadultan is előfordul korábbi termesztés eredményeként.

A szárról lefosztott levelét gyűjtjük virágzás kezdetén, május-júniusban. Ha virágot akarunk nyerni, azt teljes virágzáskor, július elejétől augusztus közepéig gyűjtjük. Gyógynövény a föld feletti leveles, virágos hajtása (Melissae herba) vagy a szárról lefosztott és megszárított levele (Melissae folium). 4-5 kg friss herbából 1 kg, 5-6 kg levélből 1 kg száraz drogot kapunk.

Fő hatóanyaga az illóolaj, további jellemző anyagai a flavonoidok, rozmaringsav, triterpének.
Illóolaj tartalma miatt a kozmetikai ipar is használja.

A gyógyászat történetében évszázadok óta ismert és nagyrabecsült növény. Antibakteriális, fertőtlenítő tulajdonsága miatt az ókorban csípésekre, harapásokra külsőleg alkalmazták.

Avicenna, a híres perzsa orvos Canon Medicinae (A gyógyítás művészete) című munkájában már említi a citromfüvet, mely „örömmel tölti meg a szívet”. A XVII. században depresszióra használták. Paracelsus, a híres svájci orvos azt tartotta róla, hogy meghosszabbítja életünket. Valóban, a világ legidősebb emberei közül többen fogyasztják napi rendszerességgel a citromfű teáját.

Kivonat Lopes-Szabó Zsuzsa: A bükki füvesember nyomában című könyvéből

Ha tetszett a cikk, ossza meg:

Ha tetszett a cikk, ossza meg: