Apróbojtorján

Kapható a Györgytea webáruházban

Apróbojtorján tea

Apróbojtorján
(Agrimonia eupatoria)

Gyógyhatásai

Hasmenésre, gyomor- és bélhurutra, krónikus májgyulladásra antibakteriális hatása miatt alkalmas. Cukorbetegeknél csökkenti a vizelet mennyiségét és csökkenti a szomjúságot is, stimulálja az emésztőrendszert. Torok- és szájgyulladásra, rekedtségre, mandulagyulladásra a flavonoid hatóanyag gyulladáscsökkentő hatása miatt használható. Krónikus hangszalaggyulladásra énekeseknek, előadóművészeknek, erős dohányosoknak ajánljuk. A szájban lévő sebeket (pl. műfogsor által okozott sebeket) is gyógyít. Csecsemők szájpenészét is lehet mosogatni apróbojtorján teával, mert enyhíti a problémát. Erre a célra keverjék zsályával és szamócalevéllel! Legismertebb felhasználási területe a máj és az epe működésének szabályozása. A kelleténél magasabb húgysavszint, reuma és köszvény esetén is érdemes inni a teáját. Jó vízhajtó, fogyasztásával megelőzhető a vesekő- és vesehomok képződés. Segíti a táplálékfeldolgozást, az emésztést. A lép működését is szabályozza.

Elkészítés

Egy csapott evőkanál (3 g) teafüvet 2,5 dl vízzel forrázzon le, 15 perc után szűrje le. Ne használjon fémszűrőt.

Felhasználása belsőleg

Gyógyteáját forrázással készítjük a szokásos adagban. Naponta 3-4 csésze langyos teát fogyasszunk torokbántalmakra, mindenféle gyulladásra 4-5 napon keresztül. Légzőszervi panaszok esetén mézzel vagy szedersziruppal édesíthetjük. Szájüregben lévő daganat esetén 15 gramm zsurlóból, 15 gramm apróbojtorjánból és 20 gramm szederlevélből készült teával kell naponta többször öblögetni.
Vesehomok és vesekő megelőzésére heti egy csészével kell inni reggel éhgyomorra. Májbetegségekre, cukorbetegségre, vérszegénységre naponta egy csészével ajánljuk. Magas húgysavszintre, inkontinenciára és vízhajtásra szintén napi egy csészével fogyasztandó, reggeli étkezés előtt. Napi egy csészével korlátlan ideig iható. Megelőzésre heti két alkalommal ajánljuk. Étkezés előtt fogyassza, lehetőleg ízesítés nélkül.
Gyermekeknek 6 éves kortól hígítva adható (egy teáskanál teafű, 2,5 dl vízhez).

Felhasználása külsőleg

100 g növényt 1 l vízzel addig főzünk, míg a harmadára csökken.  Ezzel a folyadékkal végzünk szájöblögetést, gargarizálást naponta 5-6 alkalommal torokfájásra, légzőszervi betegségekre. Borogatásként használhatjuk rándulásra, ficamra, lumbágóra. Reumás panaszok esetén fürdővízbe öntött 3-4 liter apróbojtorján tea csökkenti a fájdalmakat. Ugyanilyen fürdőt készítünk ágybavizelésre, vizelettartási problémákra is. Gyermekeknél is hasznos ágybavizelés ellen az apróbojtorjánból készült ülőfürdő. Külsőleg még sebgyógyításra, kelések, pattanások kezelésére használhatjuk. Nehezen gyógyuló sebek kezelésére, enyhe felületi bőrgyulladásoknál borogatószerként használhatjuk.
Csecsemőknek újszülött kortól külsőleg ajánlott.

Kivonat Lopes-Szabó Zsuzsa: A bükki füvesember nyomában című könyvéből

Galéria

Egyik legcsinosabb gyógynövényünk. Hazánkban gyakran előforduló, évelő lágy szárú növény, amely a rózsafélék (Rosaceae) családjának tagja. Aranysárga virágai fürtökben fejlődnek, apró termése horgasan kapaszkodik emberre, állatra. Aromadús, nem túl erős illata tavasszal intenzívebb. Népi neve agármony, patikai párlófű, királyasszony káposztája. Szent Vilmos füvének is nevezik. 40 cm magas, sövények és utak mentén nő, árnyékos erdőszéleken. Egész Európában, Nyugat-Ázsiában, Észak-Afrikában elterjedt. Összetett levelei gyéren szőrözöttek, fűrészes szélűek. Virágzása júniustól a fagyokig is eltarthat.

A virágos-leveles hajtás felső, 20-30 cm-es részét (Agrimoniae herba) gyűjtjük teljes virágzáskor, júniustól augusztusig. 4 kg friss növényből 1 kg száraz herbát kapunk.  Vele azonos értékű a ritkábban előforduló szagos párlófű (Agrimonia procera Wallr.), amelynek szára elágazik, sziromlevelei kicsípett csúcsúak.

Az apróbojtorján cserzőanyagokat, kovasav-származékokat, tannint, katechint, flavonoidokat, pl. luteolint tartalmaz.

10 000 éves ősember barlangokban már fellehetőek a nyomai. Az ókorban szürkehályogra, kígyómarásra, sárgaságra használták. Dioszkoridész különböző fekélyekre ajánlotta. Szent Hildegárd lázcsillapításra és emlékezet kiesésre használta. A múlt század elején vérköpésre és tbc-re javasolták az összehúzó hatása miatt.  Az 1700–as évekből van feljegyzés arról, hogy sárgaság ellen eredményesen használták forrázatát. Az amerikai és kanadai indiánok szintén lázcsillapításra használják. A középkorban mágikus erőt tulajdonítottak neki: elbeszélések szerint a párna alá tett apróbojtorján mély álomba ringatja az embert. Érdekesség, hogy Bükkszenten népiesen az öregek “bojtorvány”-nak hívják, Borsodban és Nógrád megyében pedig  használják a “repik” megnevezést is.