A 2-es típusú (korábban „időskorinak” is nevezett) cukorbetegség témáját már több oldalról körüljártuk, különös tekintettel a megelőzésre, az életmódváltásra, amellyel sokat tehetünk saját egészségi állapotunkért.

Essen szó most az 1-es típusú cukorbetegségről is, amely legtöbbször gyermek-, vagy akár csecsemőkorban, ritkábban fiatal felnőttkorban kezdődő, élethosszig tartó, a diabéteszesek 5-10%-át jellemző állapot. Jelenleg Magyarországon mintegy négyezer fő 18 év alatti 1-es típusú diabéteszes van, számuk – különösen a 6 év alatti korosztályé – sajnos évről évre nő.

A betegség kialakulásának háttere és folyamata teljesen más: az 1-es típus egy ún. autoimmun betegség, amelyben a szervezet egy hibás immunválasz miatt elkezdi pusztítani a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjeit. Amikor az inzulintermelő kapacitás már drasztikusan lecsökken, a vércukorszint hirtelen nagyon magasra emelkedik. A frissen diagnosztizált 1-es típusú cukorbeteg azonnali orvosi ellátásra szorul, és a hiányzó saját inzulintermelés pótlására élethosszig tartó külső inzulinadagolásra van szükség. Ez történhet ún. inzulin pennel, napi többszöri beadással, vagy a testre rögzített, kis teflonkanülön keresztül a bőr alá csatlakozó inzulinpumpa segítségével, folyamatos adagolással.

Nem tudjuk, mi okozza az 1-es típusú cukorbetegséget

Az 1-es típusú diabétesz kialakulásának oka még jelenleg sem ismert, bár folyamatosan zajlanak kutatások a genetikai hajlam mellett a környezeti tényezők (túlzott higiénia, csecsemőkori korai, vagy épp késői hozzátáplálás, akut betegségek, lelki trauma) „betegségbeindító” hatásáról. Mivel az 1-es típusú cukorbetegségre nincs specifikus megelőzési stratégia, és nem a helytelen étkezési szokások miatt lesz valaki érintett, így nem szabad a betegség sorscsapásszerű jelentkezésekor felelőst keresni, például a szülők, vagy a gyereket az ünnepeken nassolnivalóval ellátó családtagok között.

Persze ezzel nem szeretném hamis illúziókba kergetni a gyerekeket folyamatosan „üres kalóriával”, édességgel, üdítővel kényeztető felnőtteket! Magyarország sajnos élen jár a gyermekkori elhízás terén, és a már fiatalon is túlsúlyos gyerekek között ijesztően magas a 2-es típusú cukorbetegség kamaszkori, fiatal felnőttkori előfordulása, vagy éppen a magas vérnyomás. A helytelen táplálkozási szokásokat később nehéz elhagyni, a krónikus betegségek korai jelentkezése pedig jelentősen lerövidítheti az egészségesen, jó életminőséggel, fizikailag aktívan tölthető élettartamot.

Legfontosabb az étkezések összehangolása az inzulinkezeléssel

Az 1-es típusú cukorbetegeknél a folyamatos inzulinpótlással próbálják imitálni a szervezet saját inzulintermelését. Mivel a szénhidráttartalmú élelmiszerek/italok fogyasztása a legjelentősebb vércukoremelő tényező, ezért az étkezések időpontját és szénhidráttartalmát össze kell hangolni az inzulinkezeléssel. Az étkezéshez adott inzulinadagokhoz hozzárendelt szénhidrátmennyiség elfogyasztása fontos, hiszen egyébként kórosan leeshet a vércukorszint (hipoglikémia állapota).

És mi a helyzet a divatdiétákkal?

Az utóbbi években elterjedt tévhit, hogy a szénhidrát (cukor, keményítő) egy „ördögtől való”, kerülendő dolog, és a cukorbetegség kezelésének is az az üdvözítő módja, ha kerüljük, elhagyjuk ezek fogyasztását. Ez így nem helytálló!

A szervezetünk működéséhez szükséges energiát sejtjeink glükóz „elégetésével” termelik, így a cukor az élethez szükséges alapanyag, a szervezetünk mindenáron igyekszik hozzájutni. Ez legegyszerűbben, legtermészetesebb módon szénhidrát tartalmú élelmiszer egyszerű cukorra (glükózra) való lebontásával lehetséges, így – főleg fejlődő szervezet esetében – kifejezetten károsak a drasztikus szénhidrátmegvonással járó étrendek. Az ilyen diéta esetén kényszerből átalakuló élettani folyamatok a cukorbetegeknél akár életveszélyes anyagcsere-kisikláshoz vezethetnek! Így tilos cukorbeteg gyermekeknél a „low carb”, „no carb”, „paleo” étrend vagy a több divatos márkanéven elérhető „fehérje diéta”. Ezzel nem meggyógyítjuk, hanem veszélyeztethetjük a cukorbeteg gyermeket, a vércukorszint-kisiklás veszélye mellett hosszú távon komoly fejlődési elmaradást okozhat egy esetleg tápanyag- és energiahiányos divatdiéta!

Az 1-es típusú cukorbetegek étrendje

Az 1-es típusú cukorbetegek étrendjének összeállításánál is az egészséges emberek számára javasolt, kiegyensúlyozott étrend alapelveit követjük. Az adott cukorbeteg életkora, testtömege, fizikai aktivitása meghatározza a napi energiaigényt. Az érvényes szakmai ajánlások alapján ma már maximum az energiabevitel 45-50 %-át javasoljuk szénhidrátból, 15-20% a fehérje, maximum 30% a zsiradékok hányada. A szénhidrátforrások közül az alacsonyabb vércukoremelő hatású, alacsony glikémiás indexű, köznyelvben „lassan felszívódónak” nevezett alapanyagokat preferáljuk: teljes kiőrlésű gabonafélék, zöldségek, hüvelyesek, olajos magvak. A magas rosttartalom további előnyökkel jár a teljes emésztési folyamat szempontjából. Az értékes fehérjeforrások (hús, tojás, tejtermékek) közül az alacsonyabb zsírtartalmúakat részesítjük előnyben, és javasoljuk a növényi olajok változatos fogyasztását.

Gyors vércukoremelő hatásuk miatt a cukorbetegeknek (is) kerülniük kell a cukrozott üdítőket, gyümölcsleveket, mézet, szörpöket, ezek fogyasztása a túl alacsonyra esett vércukorszint esetén jöhet csak szóba (amelyet okozhat étkezési hiba vagy éppen egy túl intenzívre sikerült, vagy nem bekalkulált fizikai aktivitás).

Legalapvetőbb különbségek az 1-es és a 2-es típusú cukorbetegség között

Amit fontos érteni a kétféle cukorbetegség étrendjének kapcsán: a 2-es típusú cukorbetegeknél az életmódváltással, a kiegyensúlyozott étrend és a rendszeres testmozgás révén elérhető fogyással rendkívül sokat tehetünk a betegség romlásának megállításáért, a késői szövődmények elkerüléséért. Sikeres életmódváltással akár évekig elég lehet az életmódkezelés, így különösen nagy jelentősége van az étrend követésének, az ajánlott szénhidrátforrások választásának.

1-es típusú cukorbetegség esetén a legfőbb cél a vércukorszint megfelelő határértékek között tartása, amely saját inzulintermelés híján egyfajta állandó „zsonglőrködés” a szükséges energiával, ill. a szénhidrátbevitelt biztosító étrenddel és a mesterséges inzulinpótlással. A képlet nem ennyire egyszerű, jelentősen hat az 1-es típusú cukorbeteg vércukorszintjére is a fizikai aktivitás, de akár a kialvatlanság, egy betegség, az aktuális lelkiállapot, és további, nehezen tervezhető tényezők.

A kiegyensúlyozott, egészséges alapanyagokból összeállított étrend követése 1-es típusú diabéteszeseknél is fontos, hiszen ezzel csökkenthető a további krónikus betegségek kialakulásának rizikója, és az értékes tápanyagok hozzájárulhatnak az általános jó testi-lelki állapot megőrzéséhez. De sajnos nem gyógyulnak meg az érintettek az egészséges étrendtől. Nem állíthatják meg vele inzulintermelő sejtjeik pusztulását, így semmiképp sem hagyhatják el az inzulinpótlást a legkiválóbb étrend mellett sem.

Ettől függetlenül ugyanúgy törekedni kell a helyes táplálkozási szokások kialakítására és természetesen cukorbeteg gyermeknél sem javasolt a napi rutinba beépülő édességfogyasztás. De – élethosszig tartó betegségről lévén szó – életszerű, hogy ünnepi alkalmakkor egy cukorbeteg gyermek vagy fiatal is fogyaszt valamilyen édességet (például egy cukorhelyettesítővel készült tortát), néha eszik uzsonnára egy túrós desszertet, esetleg néhány kocka csokit. És igen, beleférhet a cukorbeteg nyaralásába is egy-két gombóc normál fagylalt… A legfontosabb, hogy ilyenkor az elfogyasztott édesség szénhidráttartalmát ismerni kell, és az inzulin beadásnál is bele kell számítani az esetleges plusz igényt.

Soltész Erzsébet dietetikus

A Diabess.hu külsős szakírója – maga is cukorbeteg érintettként – dietetikai előadások, egészségnapok, vállalati egészségfejlesztési programok során igyekszik átadni a cukorbetegséggel és a kiegyensúlyozott táplálkozással kapcsolatos ismereteit. Kilenc év aktív alapítványi munka után jelenleg külsős tanácsadóként vesz részt az Egy Csepp Figyelem Alapítvány edukációs projektjeiben.

Fő érdeklődési területe a kiegyensúlyozott táplálkozás és az emésztőrendszeri mikrobiom szerepe a metabolikus szindróma megelőzésében. A rosttudatos táplálkozásról szóló, dietetikus szerzőtársával írt könyve 2020-ban jelent meg A rost jó! címmel. Rendszeresen kérik fel szakértőnek a cukorbetegséggel és a rosttudatos táplálkozással kapcsolatos cikkek, szakmai anyagok kapcsán.