Diabess történetek – Kormos Zoltánné
Kérem, bemutatkozásként mondjon pár szót magáról!
Kormos Zoltánné vagyok, 68 éves, 11 éve mentem nyugdíjba a Vám- és Pénzügyőrségtől. Van két lányom és négy fiúunokám, 23, 12, 9 és 3 évesek. Egriek vagyunk a férjemmel, és amikor nyugdíjba mentünk, Tiszabábolnán vettünk egy kis házat, felújítottuk, és a tavaszi-nyári hónapokat ott töltjük. Van veteményeskertünk, zöldséget termelünk, befőzünk, gondoskodunk a családról.
Úgy tudom, a cukorbetegség mindig is gyakori volt a családjában.
Apukám cukorbeteg volt, és az összes testvére szintén, az egyik testvérének sajnos amputálni is kellett a lábát is. A bátyám is cukorbeteg, sajnos neki már mind a két lába odavan. Mivel a családomban szinte mindenkit érint a cukorbetegség, én is számítottam rá, hogy valószínűleg bennem is ott van a genetikai hajlam.
És valóban Önnél is jelentkezett a cukorbetegség?
Sajnos igen. 50 éves korom után a vizsgálatokon kezdtek nálam is magasabb éhgyomri vércukorértékeket mérni, 6,3-at, 6,4-et. A háziorvosom is azt mondta, hogy amíg lehet, még ne szedjek gyógyszert, inkább tartsam be szigorúan a diétát. Ekkor döntöttem el, hogy a diéta mellett elkezdem inni Gyuri bácsi cukorbetegeknek ajánlott teáját is. Akkoriban még más volt a Diabess tea neve, úgy emlékszem, Györgyteának hívták. Gyuri bácsi beszélt róla az egyik előadásán, utána szereztem be: jó 10 évig tudtam ezzel a teával és diétával mérsékelni az állapotom romlását.
Ez mit jelent pontosan? Hogyan változott a vércukorszintje?
Napi egy csésze teával 6 alá ment a cukrom, 5,8-ra, 5,5-re: szinte normális értékre. Ez szerencsére 10 éven át tartott.
Mi történt később?
Utána sajnos észrevettem, hogy a diéta és a tea már nem elég, ismét kiugró, 6-7 feletti értékeim lettek. Addigra már napi szinten mértem magam, a körzeti orvos is rendszeresen megvizsgálta vércukorszintemet, és nyilvánvalóvá vált, hogy már mindenképpen szükségem lesz gyógyszerre. Aggódtam is, nehogy érszűkületem legyen, nehogy úgy járjak én is, mint a bátyám, hiszen a cukorbetegség nagyon sok más, súlyos betegséget hoz magával. Ezután gyógyszeres cukorbeteg lettem, Merckformint szedek, ez mérsékeli a vércukorszint ingadozást. A Diabess gyógynövénytea ivását nem hagytam abba, most már többet fogyasztok belőle, mint korábban, kettőt is megfőzök egy nap.
Voltak más tünetei is, amikor elkezdett romlani az állapota? Szomjúság, látászavarok, zsibbadás?
Igen, leginkább a szomjúságot tapasztaltam, és hogy egy nap 18-20-szor is el kellett mennem a mosdóba.
Kapott tanácsokat a körzeti orvosnál a cukorbetegségével kapcsolatban?
Részletes tanácsokat nem, de cukorbetegeknek szóló kiadványokat, tájékoztató füzeteket igen. Viszont a Cukorbetegek Egri Egyesületében – ahová közel 10 éve járok rendszeresen, mint klubtag – a klubfoglalkozásokon nagyon sok segítséget kapok. Jakabné Jakab Katalin, az Egyesület elnöke lelkiismeretes munkájával mindent megtesz annak érdekében, hogy betegtársaink minél több információhoz jussanak. Gyakran diabetológusok, kardiológusok, neurológusok stb. tartanak előadást, amiből nagyon sokat tanulhatunk. Rendszeresen mérem a vércukromat. Úgy érzem, hogy ez a mi felelősségünk: a háziorvosnál nagyon sok a beteg, nem jut mindenkire elég idő, figyelem, energia.
Cukorbetegként igazán fontos a rendszeres mozgás. Kirándulni, mozogni, sportolni szokott-e?
Kerékpárral járok mindenhová, a boltba, a klubba, gyógyszertárba, orvoshoz… ahová csak mennem kell. Kertészkedni is sokat szoktam.
Tartja-e folyamatosan a diétát, számolja-e az egyes étkezések szénhidráttartalmát?
Igen, mindig betartom, de ez szintén az én felelősségem, nem igazán kaptam hozzá orvosi segítséget. De az ember ennyi idő után már fejből tudja az egyes ételek szénhidráttartalmát, és mindig odafigyelek erre a főzésnél.
Vannak speciális receptjei is?
Igen, a rizs helyett mindig a bulgurt, a kölest részesítem előnyben, és nagyon sok zöldséget eszem. A húst nem kedvelem, a diabetológián rám is szóltak, hogy ehetnék már több húst, mert az izmaimnak szükségük van rá. De megmondom őszintén, a különféle sajtokat és főzelékeket jobban kedvelem.
Az édességekkel mi a helyzet?
Sajnos, mióta cukorbeteg lettem, és tilos az édesség, még jobban kívánom, de azért betartom a diétát, inkább egészséges hozzávalókat használok. Az egyik vejem is cukorbeteg, így a közös családi ünnepeken, amikor 12 emberre főzök, a tortára, süteményekre mindig odafigyelek. Általában rizslisztből sütöm a tortalapokat, süteményeket, még a palacsintát is – még könnyebben is kezelhető, mint a hagyományos búzaliszt. Cukor helyett egy speciális édesítővel, Sorbimiddel sütök, amit gyógyszertárban lehet kiváltani. De a teába, kávéba semmilyen édesítőt nem teszek.
Erről még meséljen többet, ha megkérhetem! Esetleg előfordul az is, hogy a cukorbetegség mellett valamilyen ételérzékenységet is figyelembe kell vennie főzésnél-sütésnél?
Persze, hiszen a legkisebb unokám gluténérzékeny és tejérzékeny, számára egy speciális lisztet használok, és reszelt répát teszek a piskótába, az összetartja. A darált dió is lazítja a tésztát, azt is gyakran teszek a tortába. A töltelékekhez gyümölcsös krémeket használok és növényi tejszínt – jobban is szereti ezeket a könnyebb édességeket a családom, mint a nehéz, vajas krémeket. Gesztenyével, túróval vagy bármilyen, nem túl lédús gyümölccsel is el lehet keverni a krémeket, azt mindenkin nagyon szereti.
Amikor a nagy család jön ebédre, akkor milyen ételeket készít, ugyanígy diétásan főz?
A levesből mindenki ehet, abból a gluténérzékeny unoka is vehet, meg mi is a vejemmel, cukorbetegként. De a 2. fogásnál már többfélét főzök, a gyerekek például mindig nagyon várják a fűszeres csirkemellet a vasárnapi ebédnél.
Nagyon fontos önnek a család…
Persze, hiszen négyszeres nagymama vagyok. A kisebbik lányomnak sokat segítek, három gyerekkel sok a teendő. Imádom őket, tündériek, azt sem tudják, hogy kedveskedjenek nekem! Nagyon szeretek kötni a lányaimnak, most készítettem nekik a negyedik ponchót, a kicsiknek pedig kisállatokat horgolok. A lányaim is szeretnek kézműveskedni, a nagyobbik lányom babákat varr, hímez, ékszereket gyárt, ezenkívül rengeteg dekorációt készít a tanítványainak. A kisebbik lányom meg portrét fest, de tud szabni-varrni is, ezenkívül a gyermekei részére egyedi, különleges társasjátékokat készít (kártyákkal, dobókockákkal, szabályokkal), és ő is rengeteg kreatív dekorációt is csinál az óvodába, iskolába, ahová a gyermekei járnak. Anyukám is ilyen volt, sosem láttuk úgy, két percre sem leülni, hogy a kezében ne lett volna valami kézimunka: a mi családunkban a kézművesség szeretete is öröklődik.
További interjúk cukorbetegekkel:
Interjú Fejér Istvánnal, aki évek óta issza a Diabess-Györgyteát
Diabess történetek - Kelemen Istvánné története
Ha nem teszek érte, nem fog csoda történni - Interjú Csendom Jánossal
Végre alacsonyabb a vércukorszintem - Interjú Buzás Lászlónéval
