Rólunk

BÜKKI FÜVÉSZMESTER ÉS NÉPGYÓGYÁSZATI EGYESÜLET

Bükkszentkereszt panoráma

Bükkszentkereszt – kilátás a Kisdélről

A népgyógyászat ma is működő, élő jelenség. Mindnyájunk tapasztalata tartja életben, teszi gazdagabbá. Ezzel együtt nem szabad elfelejteni azt a tudást sem, amit évszázadok alatt halmozott fel az emberiség.Hogy ne vesszen el a népi bölcsesség, hogy ápoljuk az értékes tudást, egyesületet hoztunk létre azok számára, akik egyetértenek a hagyományőrzés nemes céljával.A Bükki Füvészmester és Népgyógyászati Egyesület 2004 augusztusában alakult Bükkszentkereszten azért, hogy megőrizze a népi gyógyászat hagyományait különös tekintettel a gyógynövények felhasználására. Fontosnak tartjuk az ezzel összefüggő ismeretterjesztő tevékenységet, valamint a szlovák népgyógyászati hagyományok őrzését is. Utóbbinak oka, hogy Bükkszentkereszten ma is jelentős számban élnek a szlovák kisebbséghez tartozó emberek.Sajnos, mára ez a tudás jórészt elveszett. Ma Magyarországon már csak 20-25 olyan tudója van a gyógynövényeknek, aki őseitől szellemi örökségül kapta tudományát. Ilyen füvesember az egyesület alapítója, Szabó György, Gyuri bácsi, aki nagyanyjától tanulta a füvek ismeretét és szeretetét, és aki egészsége érdekében ma is minden nap használja a gyógynövényeket.Több ezer tagja van már az egyesületnek, mind olyan emberek, akik a modern gyógyítás mellett kiegészítésként szívesen választják a természetes gyógymódokat. Előadásokat, gyógynövény-ismereti túrákat szervezünk nekik, és ingyenes tanácsadással járulunk hozzá egészségük megóvásához. Rendezvényeinknek rangos meghívottjai vannak.Egyesületünket mindenki támogathatja, aki egyetért ügyünkkel. 

CSALÁDTÖRTÉNET, A FÜVESEMBER

Családtörténet, a füvesemberA családi fáma egy nagymamáról szól, aki ismerte a füvekkel való gyógyítás titkait. Bori néni a kiegyezés előtt, 1865-ben született, és egy kis észak-magyarországi faluban, Sajókazincon élt. A beteg emberek hozzá szaladtak tanácsért, szárított vagy friss növényekért, melyeknek hol a teája, hol a friss nedve bizonyult hatásos gyógyírnak. Hagyománya volt már ennek, hiszen Bori néni anyja, nagyanyja is így gyógyított azelőtt. Minden falunak, kis közösségnek megvolt akkoriban a javasasszonya. Tudásukat nemzedékről nemzedékre, kézből kézbe adták, ki tudja, mióta halmozódik az, talán évszázadok óta. Benne van a nép bölcsessége, tapasztalata, amit saját kárán és a maga hasznára tanult. Kilenc unokája volt Balogh Bori néninek, köztük is Gyurka a legelevenebb. Mikor már elég nagy volt, hogy hasznát vegye a nyári gyűjtésnél, vitte magával. Így tanulta a kisunoka apránként a szigorú tekintetű nagymamától, melyek a gyógyító növények, melyiket mire lehet használni, mikor és hogyan kell szedni őket. Munka volt ez, nem is kevés, mindennapi tanulás. Bori néni 1942-ben halt meg, akkorra mindent megtanított az élénk eszű fiúnak. Így lett később belőle gyógyító füvesember.Gyuri bácsiÉl valahol a Bükk rejtekében egy varázslatos, öreg füvesember, aki úgy ismeri a gyógynövényeket, mint ahogy ma már kevesen. Gyerekkora óta járja az erdőket, gyűjti a gyógyító növényeket, melyek készségesen feltárják neki titkukat. Nagymamájától, a mindentudó javasasszonyától tanulta, melyik növény mire való. Több mint 150 féle gyógynövényt ismer és alkalmaz. Gyógyteái számtalan bajra, nyavalyára adnak enyhülést, köztük a cukorbetegségre is. Különösen az utóbbi tüneteit enyhítő teakeverék miatt vált ismertté a neve, még az óceánon túlról is érdeklődnek utána a betegek. Gyuri bácsi ha épp nem a Bükkben barangol, akkor a gyógynövények hatásairól tart előadást az ország másik szegletében. Vagy könyvet ír a tapasztalatairól, esetleg egészségnaptárt szerkeszt. És hogy a tudás ne vesszen kárba, tanítja Zsuzsa lányát, hogy majd ő vigye tovább az apai, dédnagymamai, szépanyai örökséget.Gyuri bácsi lánya, ZsuzsaA következő generációt képviseli Gyuri bácsi lánya, Zsuzsa. Gyerekkora a természet szeretetének és tiszteletének jegyében telt el, édesapjától megtanulta a gyógynövények szeretetét, alkalmazásukat. Bár régen elköltözött a családi fészekből és évek óta külföldön él, a szellemi örökséget továbbra is hűen ápolja. A bükki füvesember nyomában címmel 2013. június 6-án, az Ünnepi Könyvhétre jelent meg gyógynövényes könyve. A Magyarországon leggyakrabban használt, legfontosabb 71 gyógynövény gyógyhatásáról, hatóanyagairól és a felhasználásuk módjáról ír részletesen.

Kádár Zsófi, Gyuri bácsi kisebbik unokájaKádár Zsófi, Gyuri bácsi kisebbik unokája 1982-ben született Miskolcon. Gyerekkorát gyakran töltötte a nagyszülőknél Bükkszentkereszten az erdő, a gyógynövények közelségében. Alkotó készséggel megáldott, írói tehetséggel rendelkező, a művészetekhez vonzódó, hallatlan humorérzékű felnőtt lett belőle. Ő folytatja a családi történetet. Az utóbbi néhány évben már az ő vállán nyugszik a gyógynövény gyűjtés. Kora reggeltől késő estig felügyeli a behozott növények minőségét, ellenőrzi a feldolgozásukat, ő maga is viszi a nagy zsákokat a padlásra, cipeli a ládákat, tartja a lelket az időnként igen fáradt asszonyokban. Nagyapjával járja az országot, szervezi a Gyuri bácsi-féle előadásokat, telefonál, beosztja a számos jelentkezőt. Ő tölti meg a nagyapa naptárát programokkal. Nagyapja tudásának biztos letéteményese.

 

A GYÓGYNÖVÉNYEK TÖRTÉNETE

A gyógynövények története egyidős az emberiség történetével. Ősidők óta él bennünk a vágy, hogy meghódítsuk a természetet, megismerjük a bennünket körülvevő világot. Használni akartuk a fákat, növényeket, a tüzet, az állatok bőrét és húsát. Kíváncsian kémleltük az eget, a vihart, a napot, a csillagokat. Kóstolgattuk a növényeket. Rájöttünk, hogy vannak közöttük jóízűek, keserűek és édesek. Volt, aki meggyógyult az egyiktől, egy másik megbetegedett a másiktól. Volt bogyó, mely halálos méreg volt, valaki az életével fizetett a tudásért. Évezredek alatt megtanultuk a magunk keserves kárán, hogy nem minden ehető, és hogy mi az, ami gyógyít.Ez a tudás részben ösztönös volt, hiszen az állatok is gyakran ösztönösen tudják, mi jó nekik. Az ösztön mellé aztán társult a kollektív emlékezet, a tapasztalat. Az időszámításunk előtt 5400 évvel élt jégkorszaki ember maradványait fedezték fel 1991-ben a tiroli Alpokban – mit is vitt magával utolsó útjára? Fehér nyárfán élő likacsos gombát, mai vérzéscsillapító, görcsoldó hatású növény.A fáraók Egyiptomában már szerteágazó tudással rendelkeztek az orvosok. Nagyon pontos feljegyzések vannak arról, hogyan alkalmaztak egyes növényeket gyógyító célokra.Az ókori görögöknél a gyógyítás szerves része volt a fitoterápia, a gyógynövényekkel való orvoslás. A leghíresebb görög orvost, Hippokratészt tartjuk a botanika, az orvostudomány és a gyógyszerészet atyjának. Dioszkoridész az i.sz. I. században élt, ő írta az első gyógynövényes könyvet, ami egészen a XVII. Századig referenciamunkának számított.Római orvos volt Galenus, aki igen alapos ismerője volt a gyógynövényeknek. Azt tanította, hogy termőhelyükön kell felkeresni, tanulmányozni, és lehetőleg saját kezűleg begyűjteni őket. Különböző gyógyszerformákat (tinktúrákat, kivonatokat, kenőcsöket, tapaszokat) készített belőlük, ezeket ma is galenusi készítményeknek nevezzük. (Gyógynövényekkel az egészségért Szerk. Dr. Kéry Ágnes Bp. 2000. 16.old.)A középkorban a gyógynövények ismerete tovább bővült. Nagy Károly frank király kötelezővé tette termesztésüket. A kolostorokban, zárdákban a veteményes- és konyhakerten kívül a gyógynövényeknek külön helyet adtak, apácák, barátok voltak egy-egy közösség gyógyítói.A könyvnyomtatás feltalálása újabb távlatokat adott a gyógyfüves gyógyításnak is. A kolostorok feljegyzései publikussá váltak, különböző nyelvekre fordították őket.A középkor leghíresebb orvosa a svájci származású Paracelsus. Az orvos a természet beható ismeretével és szorgos munkával gyógyít, mondta. Kutatásai a biokémia, a fitoterápia és a homeopátia alapjait rakták le. Elvetette az egzotikus növények használatát, és azt vallotta, a körülöttünk lévő növényekkel kell gyógyítani magunkat.A növények hatóanyagainak felismerése és kivonása a XIX. sz. elején kezdődött. A mákból kivonták a papaverint, az örvénygyökérből az inulint. A fehér fűz adta a szalicilsavat, az aszpirin alapanyagát, melyet először 1860-ban állítottak elő laboratóriumban, mesterségesen módon. Innen számítjuk a modern gyógyászat történetét. A fitoterápia, a gyógynövényekkel való gyógyítás azonban még nagyon sokáig domináns szerepet játszott az orvoslásban. 

A MAGYAR GYÓGYFÜVES GYÓGYÍTÁS

A népi növényismeret mindig szerves részét alkotta a magyar népi gyógyító tudásnak. A honfoglaló őseink gyógyítója a táltos volt, ugyanolyan varázsló, mint az urál-altáji népeknél a sámán.A kereszténység felvétele után a pogánysághoz fűződő hagyományokat irtani kezdték. Több középkori gyógyító táltos peréről vannak érdekes feljegyzések, az anyag azonban sajnos hiányos. A táltosoktól egyre inkább a szerzetesek vették át a gyógyítás, a betegek ápolásának feladatát. A kolostorokban gyógynövényeket is termesztettek, és mivel a papság kiváltsága volt az írás-olvasás, az orvosi könyveket is ők olvasták egyedül. Tudásukat azonban gyakran közvetítették az alsóbb népréteg felé.Méliusz Juhász Péter Herbárium c. munkája a XVI. Századból az első magyar botanikai mű, egyben orvosi tanácsadó.Hogy hol válik el a népi kuruzslás az orvoslástól, nehéz megállapítani. Pápai Páriz Ferenc, az erdélyi fejedelem udvari orvosa már megkülönbözteti a „parasztorvosságot”, pl. a borban oldott tyúkganéjt a tudományos, gyógynövényes gyógymódoktól. A főúri családok mindazonáltal, gyakran ugyanazt a füvesembert hívták betegség esetén, mint jobbágyaik. Ezeknél a családoknál gyakran fürdőasszonyokat is alkalmaztak, akik gyógynövényekkel, szénapelyvával tették kellemesebbé és hasznosabbá a fürdőzést.A XVIII. Sz. elejéről ismert Zay Anna több mint ötszáz receptes, háromszáz gyógynövényt említő kézirata. A század végérő maradt ránk Nedeliczi Váli Mihály uradalmi, majd udvari orvos Házi Orvosi Szótáratska című munkája.A XVIII. Század végén a gyógynövény-alkalmazáson alapult a hivatalos gyógyítás és elhangzottak javaslatok, hogy gyűjteni kellene a gyógynövényeket.Mindezek a tények adták az alapját a modern etnobotanikai vizsgálatoknak, melyek során elvégezték az egyes, a régi könyvekben említett növények gyógyszerhatástani vizsgálatát. Több tucat népi gyógynövény esetében igazolták a népi javallat gyógyhatását, és új, gyógynövényalapú gyógyszereket kísérleteztek.Kivonat Szabó György, Lopes-Szabó Zsuzsa, A bükki füvesember gyógynövényei, 2010 ésLopes-Szabó Zsuzsa, A bükki füvesember nyomában, 2013 című könyvekből

sample-4egyesuletgyogyitok_felezer_eveBukksz.panorama1fuvesemberaz_utodaz_utodegyesuletBükkszentkereszt panorámaKádár Zsófi, Gyuri bácsi unokája