Gyógynövényszedés a nyár derekán

A nyár közepén járunk, a növények virágoznak, mint minden nyáron, behozták a röpke tavaszt, amelyik hamarabb virágba borult, annál várjuk a másodvirágzást. Gyuri bácsi háza táján a gyógynövényeket egy maréknyi, de annál lelkesebb csapat válogatja, aprítja, teregeti, zacskózza. Vannak, akik évek óta dolgoznak itt a gyógynövények körüli nyári munkákban és persze mindig vannak újak is.

A gyógynövények feldolgozása nehéz munka. A szedés sem egyszerű, minden ott kezdődik, hogy tudni kell, hol kell keresni a növényt. Ha megtaláltuk a helyét, leszedtük, akkor indulhat az aprítás. A levágott növényt azonnal teríteni kell, azonnal levegőznie kell, mert ha ládában marad, akkor nem kell neki fél óra sem és már bemelegszik. Ha melegszik, akkor fülled, és ha fülled, akkor már selejt. Így szinte láncban egyrészt a száraz növényeket a padlásainkon levő tálcákról kell leszedni, de már azonnal az új adagot teríteni.

Megállás csak esetleg vasárnap van, de az is csak akkor, ha aznapra elő van készítve a száradó növény. Részletes tervezést és rugalmasságot követel ez a munka, hiszen a növénynek nem lehet megszabni, hogy mikor virágozzon és az esőnek sem lehet kiadni, hogy csak éjszaka és lehetőleg csak vasárnap essen.

„Maradunk így rugalmasan. Maradunk úgy, ahogy Gyuri bácsitól tanultuk és folyamatosan tanuljuk. Nap mint nap ő is a feldolgozás munkálatai körül található, nézi milyen a növény ami bejött, nézi milyen a száraz, mikor zsákokba kerül és segít a felmerülő kérdésekben. Reméljük, hogy évről-évre lesz elegendő növény. Elegendő, hogy mindenkinek jusson. Eddig kegyes volt hozzánk a természet, adott bőséggel, vigyázunk is rá. Van, hogy fájó szívvel hagyunk ott egy-egy gyönyörű csokrot, de tudjuk, hogy a növénynek kell a mag, kell a gyökér, kell, hogy a következő nyáron is ott találjuk. „ – Kádár Zsófi, Gyuri bácsi unokája, a szedés egyik vezetője.

Gyuri bácsi és unokája, Kádár Zsófi