2015.02.16.

Tél Bükkszentkereszten, a túravezető szemével

Bükkszentkereszt lakói már a nyár eleje óta készültek a télre, felhalmozták a tűzifát. A krónikák 40-60 hótakarós napot rögzítenek, a hóréteg vastagsága elérheti a 40-50 cm-t is. Pihenőre tért Gyuri bácsi gyógynövénykertje, a vastag hóréteg itt olykor látogatásra készteti a vadakat: a hótakaró alól a kis meténg örökzöld hajtásait kaparja ki az őz. Olvadás után a teljesen visszarágott tövek árulkodnak vendégségükről. Most még csend honol Gyuri bácsi gyógynövény-feldolgozó üzemében, de nemsokára megkezdődik a fehér fagyöngy fogadása.

Jól esik a csikorgó hidegből belépni a bükkszentkereszti Gyógynövényházba, a halkan duruzsoló cserépkályha mellett átfagyott kezeinket átmelegíteni. Az élet kissé lelassul, de szorgos kezű lányok, asszonyok még ilyenkor is csomagolják Gyuri bácsi gyógynövényteáit, hogy a téli hónapokban is legyen lehetőségünk az egészségünk megőrzésére, hogy melengesse testünket, lelkünket egy-egy csésze forró tea. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy micsoda út vezetett eddig a pillanatig: a természet iránti alázattal figyelték folyamatosan a növények fejlődését, gondos kezek gyűjtötték a Bükk tiszta termőhelyeiről. Munkatársaink a legnagyobb odaadással, a hagyományok őrzése mellett, ugyanakkor korszerű technológiával őrizték meg a gyógynövények értékes anyagait, a család tradicionális receptúráinak szigorú előírásai alapján állították össze a teakeveréket, kétkezi munkával töltötték a kis talpas tasakokat. A mi pillanatunk pedig élvezni ezt a csészében gőzölgő finom teát, beszívni a természet illatát. 

Lakatos Márk
túravezető

A téli Bükköt sokan szürkének, halottnak látják, pedig a természet csak pihenőjét tölti. 

Egy régi barátunk, aki a Bükk lábánál lakik, ezzel a szép verssel teszi hódolatát a természet előtt:

Cinke színesíti a fehér téli tájat
régen láttuk önt ily lenge ködben
begyönyörűh ma kézcsókom völgyem
új kosztümén lám a téli szürkét
hogy feldobják a piros mütyürkék
csipkebogyókkal van televarrva
így fekütt hanyatt a holt avarra
s felcsípve dombján a páraszoknyát
szélbetartja sárga nádbozontját
és mennyi madár hajabogában
kézcsókom völgyem mindig csodáltam
s ha lövés csattan meg ne ijedjen
a les ott van fenn fenn a hegyekben

(Sz. G. )