A mesterséges és a természetes édesítőszerek

A mesterséges és a természetes édesítőszerekCukorral vagy édesítőszerrel?- hangzik a kérdés nap mint nap számtalanszor, mikor teával, kávéval kínálnak bennünket, s ki-ki meggyőződése szerint adja rá a választ. Van, aki a cukor édességében bízik, van, aki „felvilágosultan” az édesítőszert választja, s akadnak a mindent visszautasítók, akik tudják, a cukor – legyen az fehér vagy barna, esetleg kandis – szénhidrát. A szénhidrátokkal pedig vigyázni kell, mert ugyan elengedhetetlenül szükségesek a szervezetünk működéséhez, ám jóval többet fogyasztunk belőlük, mint amire szükségünk van – tízszer többet. Ilyen mennyiség elfogyasztása már jelentős egészségügyi kockázattal jár: az elhízás, cukorbetegség, a szív és érrendszeri betegségek, de még a rák kockázata is jóval nagyobb, ha több cukrot eszünk a kelleténél.A cukorbetegek számára sajnos nem választás kérdése a cukor vagy cukorpótló, nekik ugyanis szigorúan megszabott a fogyasztható szénhidrát napi mennyisége. Vajon mi a válasz az ő esetükben?A méz ősidők óta édesíti életünket. Feltétlen rajongásunk – mely rendkívül egészséges összetevőinek szól – még azt is feledteti, hogy semmivel sincs kevesebb kalória benne, mint a cukorban és sajnos cukorbetegek sem fogyaszthatják.A civilizációs betegségek megjelenésével – melyek egyik oka a nagyarányú cukorfogyasztás – egyre sürgetőbb lett az az igény, hogy olyan anyagok vegyék át az édesítés szerepét, amelyek nem hizlalnak úgy, mint a cukor, kalóriatartalmuk elhanyagolható és a hasznosulásukhoz is kevesebb inzulin szükséges.Az első ilyen vegyület, melyet édes íze miatt kezdtek ipari méretekben előállítani a szacharin volt. Több mint száz éve tart kalandos útja, mióta eljutott a gőzölgő lombikok világától az asztalunkig. Időközben kiderült róla, hogy nemcsak kesernyés utóíze okoz gondot fogyasztóinak, hanem azok a kísérleti eredmények is, amelyek a 70-es években bizonyították, hogy növeli a hólyagrák kockázatát – patkányokon. …Ezt ugyan humánkísérletekkel sosem igazolták, de a bizalom már megingott, sokan kerestek más alternatívát…A ciklamát (nátrium-ciklamát) egy laboratóriumi véletlennek köszönheti felfedezését. Teljesen más céllal, gyulladáscsökkentő vegyület után kutatott Michael Sveda amerikai vegyész, amikor kísérletezés közben az asztalán felejtette cigarettáját, ami a ciklamáttól édessé vált, így keltette fel a tudós figyelmét erre az összetett vegyületre. A 40-es évektől kezdett elterjedni az egész világon. Európában- köztük a hazai élelmiszerekben -, E 952 néven főleg üdítőitalokban találkozhatunk vele. Előnye, hogy kalóriamentes, sütéshez-főzéshez is használható, s nagyrészt emésztés nélkül távozik a szervezetből. Napi beviteli maximuma 7mg/testsúlykilogramm. Elgondolkodtató azonban, hogy állatkísérletekre hivatkozva az USA-ban az FDA (az amerikai élelmiszer és gyógyszerellenőrző intézet) a mai napig nem engedélyezte piacra kerülését.Az aceszulfám–K szintén egy mesterséges, ám édes ízű vegyület, melyről felfedezője akkor bizonyosodott meg, amikor kísérletezés közben megvágta az ujját és ösztönösen megnyalta a sebet. Jelenleg ezt az E 950 néven is forgalmazott édesítőszert széleskörűen használja az élelmiszeripar: megtalálhatjuk energiamentes üdítőitalokban, snackekben, savanyúságokban, de tartalmazhatják a fogkrémek, egyes szájvizek is.Egy kicsit különbözik az előállítása az E 955- ként is ismert szukralóznak, amely ugyan kémiailag a kristálycukorral (szacharóz) rokon, de klóratommal módosítva szervezetünk már nem ismeri fel, mint cukrot, így nem indul el hatására az inzulin elválasztás. A cukortól 400-szor édesebb, hő hatására is stabil marad, ezzel együtt alig szívódik fel, nagy része a vizelettel távozik, s az ajánlások szerint diabetes esetén is fogyasztható.A legismertebb, cukorbetegeknek is ajánlott édesítőszer az aszpartám, amely korántsem jótékony tulajdonságaival vívta ki magának hírnevét, hanem azzal a máig tartó parázs vitával, melynek középpontjában vélt vagy valós egészségügyi kockázatai állnak. Az „aszpartámháború” túlnőtt saját hatókörén, megítélése bevonzotta a globalizációkritikusokat éppúgy, mint az összeesküvéselméletek lelkes híveit és elvetőit is. Az édesítőszer maga alapvetően két aminosavból, aszparaginsavból és fenil-alaninból áll. Íze a legközelebb áll a cukoréhoz, de annál 200-szor édesebb, nincs jellemző utóíze, ezért a legnépszerűbb cukorpótló. A legtöbb „light” terméknek, rágóguminak E 951-ként az aszpartam adja az édes ízét.A körülötte kialakult vita a hosszú és számos –köztük politikai – aggályt felvető amerikai engedélyeztetési eljárásban keresendő. Magát a szert 1965-ben a Searl & Company nevű cég egyik vegyésze fedezte fel szintén véletlenül, amikor egy gyomorfekély elleni készítmény után kutatott. Az engedélyeztetése több évig tartott, a vállalat több mint száz vizsgálattal támasztotta alá, hogy az aszpartámnak gyakorlatilag nincs egészségügyi kockázata, ezzel szemben ugyanúgy több száz kísérleti eredmény véli igazoltnak az egészségre ártalmas hatásait. Az aszpartamnak tulajdonított mintegy kilencven tünet között szerepel az epilepszia, migrén, depresszió, de az agydaganatok számának tragikus emelkedéséért is felelőssé teszik.Ami felhasználásával kapcsolatban egyértelmű, fenilketonúriában szenvedő betegek nem fogyaszthatják. Napi ajánlott mennyisége 40mg/kg. Erre is érdemes figyelni. No meg arra a nem elhanyagolható tapasztalatra, hogy mivel a szánkban megjelenő édes íz hatására elindul az inzulinelválasztás, s ez közvetve éhségérzetet generál, aminek pedig nehéz ellenállni, enni kell. És akkor nemhogy fogynánk, hanem hízunk, hála az édesítőszereknek.S akkor mi a megoldás? Aki a családja és a saját egészségére is tudatosan figyel, mindenképp mérlegelje, megéri-e mesterséges édesítőszereket használnia cukor helyett. Ráadásul nem is kell feltétlenül közülük választania. Ha semmiképp sem tudjuk, vagy akarjuk elkerülni az édes ízt, egyre több természetes édesítőszer, növényi kivonat áll rendelkezésünkre a jázminpakócától (stevia) az eritritolon át a kókuszvirág és a nyírfacukorig.   És még egy jó hír: itt a tavasz és érkezik a nyár, együnk sok-sok gyümölcsöt; finomak, édesek és egészségesek.

A mesterséges és a természetes édesítőszerek