A cickafark története

Eredet, botanikai leíráscickafarkA mezei cickafark kámforos illatú, fehér virágú, hazánkban honos, lágy szárú, 50-80 cm magas, a fészekvirágzatúak (Asteraceae) családjába tartozó évelő növény. Gyöktörzzsel telel át. Többszörösen szeldelt levelei szórt állásúak. Júniustól késő őszig virágzik.

HatóanyagaiÖsszehúzó hatása a benne található egyik hatóanyagnak, a tanninnak köszönhető. Ezen kívül flavonoidok, alkaloidok, kumarin és illatanyaga, az azulén teszik hasznos növénnyé a házi patikában.

LegendákA cickafarkfű már az őstörténet előtt ismert volt. Irakban egy neandervölgyi temetkezési helyen nagy koncentrációban találtak cickafarkfű virágport. Az ókori orvosok is használták. Dioszkoridész szerint a legjobb vérzéscsillapító, mindenféle sebre, fekélyre használható. Hippokratész fürdőként vérző aranyérre ajánlotta. Latin neve achillea millefolium arra utal, hogy Achillész, a trójai hős ezzel a növénnyel állította el a társai sebeinek vérzését. A kelták is igen tisztelték, rituális szertartással szedték.

KutatásokSajnos kis számú dokumentáció áll rendelkezésre erről a gyakran használt gyógynövényről, pedig sok területen bizonyul hatásosnak. Teája és illóolaja gyulladáscsökkentő, a virágban található azulén allergiát csökkent. A benne található szeszkviterpén laktonok rákellenes hatásúak. Az achillein és a flavonoid hatóanyagai külső és belső vérzést csökkentenek. Valószínű a flavonoidoknak köszönhető a görcsoldó hatás.

Figyelem, fekete üröm keresztallergiát okozhat (aki allergiás a fekete ürömre, nagy valószínűséggel a cickafarkfűre is allergiás lesz). A virág illóolaj tartalma erős fejfájást, rosszullétet, hányást okozhat, ezért önmagában csak a virág fogyasztása nem ajánlott.