2012.01.31.

Téli tea

A telet nem ismeri mindenki. Azokon a tájakon, ahol örök tavasz van, nem tudják, milyen nagyon hideg tud lenni erre mifelénk, milyen csúszós az út télen, milyen sokba kerül a fűtés, és milyen nehéz munka a hólapátolás. Nem tudják, milyen, mikor hetekig nem látjuk a napfényt, és délután 4 órakor már sötét van. Mennyire veszélyes a jeges járdán botorkálni, milyen sietősen igyekszünk a meleg szobába a csípős hidegből.Persze ezek a boldog emberek azt sem tudják, milyen vidám dolog az iskolából hazafelé menet hócsatát vívni, milyen jó a gyerekekkel szánkózni menni, mennyire szép a halkan hulló hópelyheket bámulni a jól fűtött szoba ablakából. Milyen csendes és tiszta a táj hóesés után, milyen ünnepélyes csend borul a városra is a szikrázóan csillagos, jéghideg éjszakákon.És biztos nem járnak ezek a népek csilingelő lovasszánkón sem a Bükk lankáin, ahol ilyentájt jó meleg takarókba bugyolálva lehet a hatalmas szánkón üldögélni és gyönyörködni a havas erdőkben, siklani a hóborította mezőkön, ahol tisztán látszik az állatok patájánák a nyoma. A hófehér zúzmara olyanná teszi a fákat, mint a csipke, máskor csak képeslapokon látni ilyen gyönyörűt.Nem isznak ezek az emberek a kiadós szánkózás után jó meleg teát sem, ami felmelegíti a testet és a lelket egyaránt. Nem is ismerhetik a Gyuri bácsi féle Téli teát, minek is ismerné az, aki a telet sem ismeri. Pedig egy ilyen csésze tea nem csak átmelegíti az embert, hanem békét is hoz a szívébe és a lelkébe. Amíg szürcsölgetjük, melegíti a kezünket, elmulasztja a náthánkat, védi a torkunkat, könnyíti a légzésünket. Legjobb mindjárt egy nagy kannával készíteni, biztos, hogy a család is rá fog járni egész este. Hógolyózás vagy hólapátolás után.”Téli teaTéli tea„