Pekingi nyilatkozat

Pekingi nyilatkozat Who logoA World Health Organization (Egészségügyi Világszervezet) olyan fontosnak tartja a hagyományos orvoslás ügyét, hogy nyilatkozatban hívta fel a világ figyelmét arra, becsüljék meg a népi gyógyítók tudását.

A nyilatkozat arra ösztönzi az orvosokat, egészségügyi intézményeket, hogy működjenek együtt a népi gyógyítókkal, olvasszák bele tudásukat az akadémiai gyógyításba, a kormányokat pedig arra szólítja fel, hogy tegyék a nemzeti egészségügy részévé a hagyományos gyógyítást.

Ide kattintva olvashatják a nyilatkozatot angolul,
alább pedig megosztjuk olvasóinkkal a magyar fordítást.

Pekingi Nyilatkozat

Elfogadva a Egészségügyi Világszervezetnek a Hagyományos Orvoslásról szóló Kongresszusán melyet Pekingben, Kínában, 2008. november 8-án tartottak.

Mi, az Egészségügyi Világszervezetnek Pekingben, a mai napon, 2008. november hó nyolcadik napján tartott, a Hagyományos Orvoslásról szóló Kongresszusának résztvevői:

Hivatkozunk a 30 évvel ezelőtt, Alma Atában tartott Elsődleges Egészségvédelem című nemzetközi kongresszusra, és megjegyezzük, hogy az embereknek joguk és kötelességük mind egyénileg, mind közösségileg saját egészségvédelmük tervezésében és végrehajtásában részt venni, ami magában foglalhatja a hagyományos orvosláshoz való hozzáférhetőséget.

Hivatkozunk a Egészségügyi Világtanács határozatára, melyet a hagyományos orvoslás védelmében hozott, és mely magában foglalja a WHA 65 31 számú határozatot (2003 május, a hagyományos orvoslásról).

Kijelentjük, hogy a hagyományos orvoslás kifejezés gyógymódoknak és kezeléseknek széles skáláját takarja, ami országonként és vidékenként nagyban különbözhet, valamint hogy hagyományos orvoslásnak nevezzük a kiegészítő és alternatív orvoslást is.

Elismerjük a hagyományos orvoslást, mint az elsődleges egészségmegőrzés egyik formáját, annak érdekében, hogy széles körben hozzáférhető és elérhető legyen, és hogy hozzájáruljon az egészség megőrzéséhez azokkal az eredményekkel együtt, melyek a Milleneumi Fejlődési Célokban megfogalmazódtak.

Tudatában vagyunk, hogy a Tagállamok különböző helyi törvénykezéssel, irányelvekkel, szabályozási felelősséggel és végrehajtási modellekkel rendelkeznek.

Kijelentjük, hogy a WHO Hagyományos Orvoslás Stratégiájának köszönhetően a hagyományos orvoslás területén számos tagországban történt fejlődés 2002 és 2005 között.

Kifejezzük annak szükségességét, hogy nemzetközi szervezetek, kormányok, egészségügyi szakemberek és egészségügyi dolgozók a nemzeti lehetőségekkel, irányelvekkel és az ide vonatkozó törvényekkel összhangban működjenek együtt és tevékenykedjenek a hagyományos orvoslás érdekében, mert utóbbi nagyban hozzájárul minden ember egészségéhez.

A nemzeti lehetőségekkel, irányelvekkel és az ide vonatkozó törvényekkel és körülményekkel egyetértésben a következő nyilatkozatot tesszük:

  • I. A hagyományos orvoslás tudományát, az eljárásokat és gyógymódokat tiszteletben kell tartani, meg kell őrizni, támogatni kell és széles körben, megfelelő módon kell népszerűsíteni minden országban a lehetőségekhez képest.
  • II. Minden kormány felelősséggel tartozik állampolgárai egészségéért, és az átfogó nemzeti egészségügyi rendszeren belül olyan nemzeti politikát és irányelveket kell kidolgozzon, mely biztosítja a hagyományos orvoslás biztonságos, helyénvaló és hatékony használatát.
  • III. Miközben elismerjük számos kormánynak a fejlődésre tett erőfeszítéseit arra vonatkozóan, hogy a nemzeti egészségügy részévé tegyék a hagyományos gyógyítást, cselekvésre szólítjuk fel azokat, amelyek még nem tették ezt meg.
  • IV. A hagyományos orvoslást a 61. Világegészségügyi Közgyűlés WHA61.21 határozatában, 2008-ban elfogadott Népegészségre, újításokra és szellemi tulajdonra vonatkozó világméretű stratégia és akciótervvel összhangban kell fejleszteni, kutatásokkal és újításokkal. Kormányok, nemzetközi szervezetek és egyéb felelős személyek együtt kell, hogy működjenek az átfogó stratégia és akcióterv végrehajtásában.
  • V. A kormányoknak létre kell hozniuk olyan rendszereket, melyek alkalmas a hagyományos orvoslással foglalkozók minősítésére, akkreditálására vagy engedélyeztetésére. A hagyományos orvoslást gyakorlók a nemzeti kívánalmaknak megfelelően fejlesszék tudásukat és eljárásaikat.
  • VI. Az elfogadott és hagyományos orvoslás közötti párbeszédet erősíteni kell és megfelelő képzési programokat kell létrehozni az egészségügyben dolgozók, orvostanhallgatók és kutatók részére.