A Bükki Füvészmester és Népgyógyászati Egyesület honlapja

Fűben, fában az orvosság

(A teljes cikk itt olvasható)

Április elejétől egy korábban alkotott uniós rendelet életbelépésével élelmiszerként kénytelenek árulni gyógyteáikat a forgalmazók, így Szabó György bükki füvesember is. Az uniós irányelv kimondja: a természetben gyűjtött termékek is gyógyszernek számítanak, tehát azokat is medicinává kell minősíttetni. A kisvállalkozások azonban nem tudják megfizetni az ezzel járó költségeket, így jobb híján marad a saját terjesztés, illetve az élelmiszerboltok polcai – jó tanácsok, használati utasítás nélkül. Már ha rendelnek gyógyteákat a boltosok.

Egyszer, úgy 1942 táján, ahogy az erdő felé tartottunk, az egyik ismert bábaasszony, Albinka néni odakiáltott nagyanyámnak: Bori néni, szedjen már sok csanalat, mert a frontról hazatérő katonák írtak az asszonyoknak, hogy babát szeretnének! – emlékszik vissza Szabó György bükki füvesember arra az időszakra, amikor még javasasszony nagyszülőjétől leste el a népi gyógyítás csínját-bínját. Sok év telt el azóta, most ő ad tanácsokat a gyermekáldást hiába váróknak, és manapság az ő unokájával gyűjti a mező kincseit, közben folyamatosan adja át több generáció tapasztalatait Zsófinak. – A cikóriakávé alapjául szolgáló mezei katángot lehet a kertben is termeszteni, de a palástfüvet nem, mesterséges körülmények között nem marad meg – magyaráz. Az erdei séta közben azt is megtudjuk, hogy ha a természetbe megyünk, előtte nem árt diófalevél-teát inni, illatát (amit kiizzadunk) ugyanis nem kedvelik a kullancsok.

A védjegyévé vált svájcisapkájában gyógynövényt gyűjtő javast egyik bükki lelőhelyén, a Lófő-tisztáson sétálva faggatjuk, látogatásunk nem ok nélküli. Áprilisban ugyanis életbe lépett a gyógyszergyártó cégek aranybullája, a sokat emlegetett 2004/24/EC irányelv, vagyis a tradicionális növényi gyógyszerdirektíva. A növényigyógyszer-bizottság új szabályozásairól szóló rendelet szerint minden naturista termék gyógyszernek számít, ezért ugyanolyan szabályok szerint forgalmazható, mint egy medicina. A bökkenő csupán az, hogy egy „gyógyszer” engedélyeztetése, illetve jelen esetben az átminősítés horribilis összegbe kerül, amit a kis manufaktúrák képtelenek előteremteni. Vagy úgy árulják tehát a körömvirágot, kamillát, macskamentát, hogy nem írják rá a csomagolására, mire való, vagy  sehogyan sem árulják.

A gyógynövényeket mára élelmiszerré minősítették át, ezáltal patikában nem, élelmiszerüzletben viszont lehet kapni, már ha rendel belőlük a boltvezető. – De még ha rendel is, milyen tanácsokat ad a vásárlóknak? Vegyük például az orbáncfüvet, ami ideg- és immunrendszer-erősítő, nyugtató hatású tea, gyomoridegre, stressz és depresszió ellen javasoljuk. Mivel a csomagoláson nincs, nem lehet tájékoztató, a vásárló nem tudja, hogy ha egyébként szívgyógyszert szed, és a medicina bevétele előtt fogyaszt a teából, extrém esetben akár infarktust is kaphat, mert a tea miatt a pirula csak két óra múlva szívódik fel. De az epekő is megakadhat az epevezetékben, ha valaki orbáncfüvet iszik. Ha a vásárló vérhígító tablettát szed, és úgy fogyaszt diólevélteát, nagy bajba kerülhet, mivel a gyógynövény ugyancsak vérhígító hatású. Egészséges embereknél ugyanakkor nem okoz problémát, sőt, magam is iszom húsz éve, minden negyedik nap vérsűrűsödés, vérrögképződés ellen, gyulladáscsökkentés céljából – sorolja a lehetséges veszélyforrásokat Gyuri bácsi.

Említi a fekete nadálytövet is, amely külsőleg alkalmazva izomgörcsök esetén kiváló hatású,  azonban tilos elfogyasztani, mert a szervezetbe kerülve májkárosító méreggé válik. – Remélem, megtalálják az illetékesek a megoldást, mert nem jó a rendelet, sem a magyar, sem az uniós – szögezi le a 83 éves gyógyító. Véleménye szerint az alkotóknak az nem tetszik, hogy egyre többen fordulnak, érdeklődnek a gyógynövények, a népi gyógyászat iránt. A gyógyhatású készítményekre – amelyek gyógyszerészetileg bevizsgált termékek – is csak 2013 áprilisáig kaptak haladékot a gyártók-forgalmazók, pedig a gyógyfüvek különböző keverékei magyar specialitásnak, ha úgy tetszik, hungarikumnak számítanak, tartja a bükki füvesember.

Legalább hatvanféle keverék létezik, Szabó Gyuri bácsi ismeretei szerint viszont csak 16-ot adtak be a gyártók átminősítésre a szigorú szabályozás miatt. Az Országos Gyógyszerészeti Intézet felajánlotta, hogy tárgyaljanak, de a költségvonzat miatt nincs lehetőségük gyógyszerré minősíttetniük termékeiket.

– Mi nem tudjuk a cukorbetegségre való hajlam esetén javallott, elérhető egyensúlyi állapot fenntartását elősegítő teakeverékünket átminősíttetni, hiába ismerik el szinte az egész világon, mert a jogszabály egyik pontja kimondja: csak a legalább tizenöt éve forgalmazott termékek esetében kezdeményezhető az eljárás. A mi keverékünk 2006 óta kapható. Árulhatnánk táplálékkiegészítőként, de akkor megint csak nem írhatjuk rá, mire használható
– értetlenkedik vendéglátóm.
– Mit tehetnek? – érdeklődöm a számos probléma hallatán.
– Három dolgot. Egyrészt felvilágosító előadásokat tartok szerte Magyarországon és Erdélyben; tavaly hatvan hasonló találkozón vettem részt. Másrészt tájékoztató füzetkéket nyomtatunk majd, amelyeket a boltok polcain tárolókban helyezünk el. De nem tettünk le a harcról sem: meg kell változtatni a törvényt, azt ugyanis nem tiltja az EU, hogy akár öt évre is meghosszabbítsák a moratóriumot; a franciák, németek és angolok már vizsgálják ezt a lehetőséget. Így időt nyerhetnénk, és megtalálhatnánk a mindenkinek megfelelő megoldást – veszi számba a gyógyfüveket forgalmazók lehetőségeit.

A megoldás azért is sürgető volna, mert Magyarország fokozatosan kiszorul az európai gyógynövénypiacról. Gyuri bácsi nem érti, hogy az EU-csatlakozáskor miért nem ragaszkodtunk addig kivívott privilégiumunkhoz; gazdaságilag lemaradtunk, tudomása szerint ugyanis míg 1988-ban még több mint 150 ezer tonna gyógynövényt exportáltunk, ma nagyjából ennek a harmadát.

Közben leérünk a faluba, egy kávé mellett beszélgetünk tovább. Csöng a telefonja, egy daganatos beteg hozzátartozója keresi. Mondja, hozzák el a kórházi jelentéseket, s ha tud mozogni, a beteget is. Gyuri bácsi mindenkin segít. Ingyen.

– Egyre több a rákos beteg – állapítja meg. Érdeklődésemre elmondja: helytelenül étkezünk, olyan ételeket fogyasztunk, amelyek savasítják szervezetünket (tejtermékek, bab, borsó, savanyú káposzta); sok húst eszünk, amelyből kioldódva az állati húgysav koncentrációja megnő a vérben; továbbá számos vegyi és egyéb adalékanyag kerül feleslegesen a szervezetünkbe. Mindezt tetézi, hogy rendszertelenül táplálkozunk, de a szmog és az 1986-os csernobili katasztrófa is felelős a testünkben kialakuló rákos sejtekért. Elmondja: a szilvalekvár rengeteg antioxidánst tartalmaz, rendszeres fogyasztása gátolja – különösen a vastag- és a végbélben – a daganatos sejtek kialakulását. Ámulattal hallgatjuk felbecsülhetetlen tapasztalatait. Erről kellene lemondanunk?

Miközben isszuk a kávét, a hely tulajdonosa panaszolja Gyuri bácsinak, hogy Kolozsvárott élő rokona vesekővel bajlódik. A bükki füvesember már vágja is rá: igyon a panaszos nyírfalevélteát, kiváló vesekőoldó.

– A veronikafű értisztító, koleszterincsökkentő – mutat immár a száz, egyenként egy négyzetméteres keretben száradó gyógynövényre Gyuri bácsi az uniós forrásból emelt szárítóházban. A takaros kis épület mellett egy csomagolómanufaktúra és egy látogatóközpont felhúzására is sikerrel pályázott a bükkszentkereszti természetgyógyász cége. Érthető, nem? Először támogatják a gyógynövényekhez kapcsolódó fejlesztéseket, majd ellehetetlenítik a vállalkozásokat.

Némi elégtételt csak az jelent számára, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézete oldalán forráshivatkozásként szerepel Javasasszony unokája című kötete.

(A teljes cikk itt olvasható)