Interjú Dr. Berkényi Tamással, a Vadmadárkórház alapítójával

Hogyan kezdődött az állatok szeretete az Ön életében?

Azt hiszem, így születtem, családi történetek szerint már kiskoromban begyűjtöttem mindenféle állatokat, anyámat a frász kerülgette, amikor hol egy egeret, hol egy békát fogtam meg, gyűjtöttem a bogarakat, persze csak élve. Később megindult a könyörgés, hogy kutyát, macskát tarthassak a panellakásunkban, de a szüleim végül zebrapintyet engedélyeztek. Az első párból gyorsan 30-40 madárból álló állomány lett, akkor valószínűleg a szüleim már bánták, hogy nem egy kutyát engedtek, mert azzal jobban jártak volna. Azóta érdekelnek a madarak, de mindenféle más állat is.

Az egyetem alatt a kollégiumi szobám mindig tele volt állatokkal, nemcsak madarakkal, és azóta is mindig állatok közelében élek, mindig tartottam és ma is tartok állatokat. Jelenleg a madarak mellett lovak, kecskék, birkák, kutyák, macskák is élnek velünk.

Miért pont a madarakra szakosodik az állatkórház?

Sokáig a Székesfehérvári Állatkórházban dolgoztam és ott gyógyítottam – a napi praxis mellett – a behozott, sérült vadon élő madarakat is. De később olyan számban érkeztek már a madarak – a kezelés költségeit fizető gazda nélkül –, melyeket a kórház költségvetéséből nem tudtunk finanszírozni, így létrehoztam az önálló Vadmadárkórházat. Leginkább azért madarakra szakosodtunk, mert ez a fő érdeklődési területem.

Szoktak-e más állatokat is behozni?

Mindenféle vadállatot hoznak hozzánk, őzeket, rókákat, nyulakat, sünöket, denevéreket, de borzot, nyestet, görényt is kezeltünk már a madarakon kívül. Minden vadállatot szívesen fogadunk. Az emberek úgy gondolják, hogy vadállatkórház vagyunk, én pedig szeretem a különleges állatokat, örülök, ha segíthetek rajtuk.

A Vadmadárkórháznak van nevelési programja is, a Madármentés – Lélekmentés. Mesélne erről egy kicsit?

A Vadmadárkórház Madármentés – Lélekmentés programja egy szemléletformáló, tanító-nevelő program gyerekek számára, főképp óvodások és általános iskolások részére. De rendszeresen tartok előadásokat középiskolákban és felnőtteknek szóló rendezvényeken is.

A Madármentés – Lélekmentés programot pedagógus feleségem találta ki és dolgozta ki. Amikor megszületett a fiunk, sokszor beszélgettünk aggódva arról, hogy milyen világban fog majd ő felnőni, milyen élet vár rá, és azt mi hogyan tehetnénk jobbá. Mint minden szülő, mi is a legjobbat szeretnénk neki és kishúgának is, jó embereknek szeretnénk nevelni őket, ehhez pedig megfelelő példát kell látniuk.

Arra gondoltunk, a madármentés példáját állítjuk a gyerekek elé, a Vadmadárkórház tevékenysége példát mutathat nekik segítségnyújtásból, felelősségvállalásból, nyitottá teszi őket a természet és környezetük védelme irányába is.

Sokat mesélünk a madarakról, az ember által a madaraknak okozott sérülésekről, mint az áramütés, közlekedési balesetek, mérgezések, stb. Egyre több helyre hívtak gyerekfoglalkozásokat és madármentésről előadásokat tartani. Saját gyerekeim növekedésével megismertem ezeket a korosztályokat, megtanultam szót érteni velük, így ma már óvodákban, általános iskolákba is járok ismeretterjesztő előadásokat tartani. Fontos része ennek a munkának, hogy Down-szindrómás gyerekeknek is tartunk foglalkozásokat, melyeket gyógypedagógus segítségével dolgoztunk ki.

A foglalkozások után mindig megkértem a gyerekeket, hogy rajzoljanak, mert szerettem volna látni, mit értettek meg az előadásból, mi érintette meg őket, mit tartottak fontosnak abból, amit elmondtam. Ebből jött létre a Vadmadárkórház Madármentés-Lélekmentés országos rajzpályázata, amire tavaly már 2700 rajz érkezett itthonról és a környező országok magyarlakta területeiről, de jött rajz svédországi, németországi, angliai magyar gyerekektől is.

Nagyon sok meghívást kapok, főleg Fejér megyéből és Budapestről, de a Balaton környékén is tartunk előadásokat. Megyek, ahova hívnak, amikor időm van.

Mit szeret a legjobban a madármentő, madár orvosló munkában?

Leginkább gyógyítani szeretek, továbbá azt, amikor sikeres gyógykezelést követően visszaengedhetem, a madarakat a természetbe, de annak is örülök, amikor egy kedvenc papagájt egészségesen ismét hazavihet a család.  Az is örömet okoz, amikor megmutatom a madaraimat, és látom, hogy másokat is megragad a szépségük, és az is jó érzés, amikor csak úgy a madaraimmal lehetek.

A kórház alapítványként működik, nincs befektetője. Hogy tudjuk támogatni az Önök munkáját?

Így van, a kórház kizárólag magánadományokból működik, a madarakat behozó emberek támogatásaiból tartjuk fent magunkat, továbbá a saját pénzünkből fedezzük a gyógyítás, takarmányozás, tartás költségeit. Az ismertségünk növekedésével egyre több madár érkezik a Vadmadárkórházba, ami pedig egyre nagyobb terhet ró ránk. Minden segítségért hálásak vagyunk, hiszen ezek teszik lehetővé a kórház működését, fennmaradását. Önök éveken át lehetőséget adtak a Vadmadárkórház bemutatására, népszerűsítésére a Bükkszentkereszti Gyógynövénynapokon, továbbá gyűjtést is rendeztek a javunkra, ami komoly segítség volt számunkra. Nagyon hálásak vagyunk érte, köszönjük!

A Vadmadárkórház weboldala: www.vadmadarkorhaz.hu

Mentőhely (madarak átvétele telefonos bejelentkezés után):Sukoró, Ivókút u. 14. és Székesfehérvár, Takarodó u. 5.

Madármentés ügyeleti telefonszám: 06-30/992 4876

Bankszámlaszám adomány fogadásához: 10400889-50505448-49551016