A természet részei vagyunk

Reményi Katalin ötvösművésszel beszélgettünk, aki részt vett az egyik tavalyi 3 napos gyógynövénytúrán, és megosztotta velünk benyomásait. Szó esik majd arról is, hogy művészetébe hogyan építi be a növényi motívumokat, valamint, hogy a Bükkben töltött napok milyen módon tudják segíteni az elmélyülést, az intuíció megtapasztalását – amire ma mindegyikünknek nagy szüksége van.

Reményi Katalin

Kérem, meséljen pár szót magáról, és hogy mi vonzotta a háromnapos gyógynövénytúrára!

Reményi Katalin ötvösművész vagyok. Amikor az első nap összegyűlt a csoportunk, és Lakatos Márk túravezetőnk kérésére bemutatkoztunk egymásnak, kiderült, hogy mindenkinek van már köze a gyógynövényekhez: valaki vagy rendszeresen issza a gyógynövényteákat, vagy többet szeretne tudni róluk. Nekem is volt már kötődésem a gyógynövényekhez, mert – bár ötvös vagyok – elvégeztem egy alternatív természettudományi egyetemet is, ahol tanultunk kínai orvoslást is, amiben kiemelt szerepe van a gyógynövényeknek.
Nekem elég jó az intuícióm azzal kapcsolatban, hogy egy-egy problémára milyen gyógynövényteát használjak, vagy mit ajánljak a környezetemnek, de mindig hiányzott, hogy a növényeket ne csak képen, könyvben lássam, hanem saját természetes közegükben is. A gyógynövénytúra első napján, amikor elmentük a gyógynövénykertbe, és Márk bemutatta a gyógynövényeket, sokat jelentett nekem, hogy közelről láthattam, megfoghattam, megszagolhattam a növényeket. Alapvetően az motivált a jelentkezéskor, hogy kiránduláskor ne csak a pitypangot vagy a csipkebogyót ismerjem meg.

Művészként van-e valami különleges kapcsolódása a természettel? Úgy tudom, kifejezetten kedveli a növényi motívumokat.

Ötvös vagyok, ami azzal jár, hogy a természet szépségeit le kell fordítanom a művészet nyelvére. És ez nem csupán egy grafikai absztrakció, mint egy festőnél, hanem az én szakmámban még a nemesfém is közrejátszik, ami még inkább felemeli az alkotás tárgyát. Kifejezetten szeretem a növényi megjelenítést, és úgy tapasztalom, hogy a vásárlóim is szeretik.

Gyönyörű erdőben sétálnak a túrázók

A civil életében is fontos a természetjárás, a kirándulás?

Persze! A városban tudatosan nem használok például autót, rengeteget gyalogolok. Taksonyba gyakran lejárunk egy Duna-parti házba – egészen más a vízparti élővilág, növényzet, még a levegő is – ha van egy kis időnk, rögtön kimegyünk oda. Arról nem is beszélve, hogy korábban húsz évig a Balaton-felvidéken laktunk.

Bükkszentkereszten most járt először?

Igen, Bükkszentkeresztre most látogattam először, de a Bükkben – leginkább a Zemplén környékén – ásványszedés miatt sokat jártam korábban. Nem véletlen, hogy a környék gyógynövényei olyan különlegesek, mert olyan ásványok vannak arrafelé, melyek máshol nincsenek. Bükkszenten nem csak a természet gyönyörű, de a templom is, érződik az a Mária-szeretet, ami körülöleli a falut.

Honnan hallott a háromnapos túrákról?

Az egyik legjobb barátnőm a Duna tévénél dolgozik: ő csinált legelőször riportot Gyuri bácsival. Ő mondogatta már húsz évvel ezelőtt, hogy a bükki füvesemberhez el kéne mennünk. A másik kapcsolódó pont a Családbarát Magazin, melynek a szerkesztője szintén nagyon kedves barátnőm. Mindig mondogattuk, hogy majd egyszer elmegyünk Bükkszentkeresztre. Végül valahogy mindig lemaradtunk, mert olyan gyorsan beteltek a túrák. Aztán 2017-ben a lányommal sikerült elmennem.

Lakatos Márk gyógynövényt mutat

Milyen volt a benyomása a túravezetőről?

Márk egy elképesztő ember… az a növényszeretet, az az agilitás, ami belőle árad, fenomenális! Bármit kérdeztünk tőle, azonnal válaszolt rá.

Az elmélet és a gyakorlat aránya rendben volt? Nem volt túl sok az anyag?

Nem, de az biztos, hogy egy ilyen háromnapos túrához kell a gyógynövények iránti szenvedélyes érdeklődés és egy kis előtanulmány is, hogy tudjuk követni az előadókat. Fontos, hogy az ember tudja azt, hogy mit szeretne ettől a három naptól. Igaz, hogy egyszerre kicsit sok volt az információ, de azt gondolom, hogy ez a tudás egy idő után le fog ülepedni és rendeződik.

Van olyan gyógynövény, amelyik különösen közel áll a szívéhez?

Talán a dió meg a csalán. Fontosnak tartom a rendszeres őszi és tavaszi tisztítókúrát, amit Gyuri bácsi is említett az előadásában: én a diót és a csalánt szoktam keverni 1:1 arányban. Az a véleményem, hogy csak a gyógynövények tudják feloldani azokat a toxinokat, amik felhalmozódnak a testünkben, vagy azokat a gócokat eltüntetni a szervezetből, amikkel egy gyógyszer sem tud mit csinálni.

Mi volt a benyomása Gyuri bácsi előadásáról?

Gyuri bácsi különböző gyógynövényekről és különböző betegségekről beszélt a csoportunknak. Mindenről eszébe jutott egy új történet, és arról egy másik… Nagyon élveztem az anekdotáit, a gyerekkori emlékeit. Nekem nem is az volt a legfontosabb, amit mondott – hiszen ezeknek az ismereteknek utána szoktam olvasni a weboldalán – hanem ahogy mondta: a személyisége volt a lényeg, hihetetlenül karizmatikus jelenség.

Mit szólt a nagy túrához?

Nem okozott gondot, nem volt fárasztó, és a Bükköt különben is jól ismerem. De nagyon örültem neki például, hogy találtunk áfonyát, amit erdőben, szabadon még sosem szedtem. Nagy élmény volt a Gyógyító kövek meglátogatása is. Márk elmondta, hogy van, aki érez ezen a helyen valamit, mások kevésbé, ez eltérő. Szerintem, ha valaki nem érez semmit a Gyógyító köveknél, az azért van, mert nem tud koncentrálni arra az érzésre, ami benne van. Próbáld ki például, hogy egy gyertya lángjára próbálsz koncentrálni, anélkül, hogy bármire gondolnál! Pár másodperc után elterelődnek a gondolataid… hiszen ezt is rendszeresen gyakorolni kell. A mai világban ugyanis a legnehezebb a koncentrálóképesség megtartása, pedig ez nagyon fontos az intuíció megtapasztalásához, a tanuláshoz vagy az érzések elmélyüléséhez is.

Gyuri bácsi azt szokta mondani, hogy az ő lelki egyensúlya annak köszönhető, hogy folyamatosan a természetben van.

Hát persze! Rettentően tetszett, hogy a Márk minden kommentár nélkül megöleltette a társasággal a fákat, hiszen így megérezhettük a fák energiáját. Így még jobban érezhettük, hogy mi, emberek – ahogy az állatok és a növények is – a természet részei vagyunk.

Szabó Gyuri bácsi